Az evolúció nem hülye. Biztosan te is tapasztaltad már magadon, hogy látszólag ugyanolyan napokon messze nem ugyanolyan energiaszinttel vágsz neki a tennivalóknak vagy épp a semmittevésnek.

Egyik nap képesek lennénk úgy pörögni, mint a búgócsiga, és ez nincs összefüggésben azzal, hogy mi volt a szándékunk. Egyszerűen csak jön. Képesek lennénk lefutni egy fél maratont, vagy felásni a kertet, de akár fejben levezényelnénk egy szakszervezeti kongresszust is, vagy akár egy két hetes sztrájkot. De másik napon – nem biztos, hogy másnap –, amikorra beterveztél volna valami tényleg pörgős tevékenységet, mondjuk egész napos országjárást autóval, itt-ott megállva, ügyeket intézve, tárgyalásokkal megtűzdelve, akkor meg úgy érzed, hogy mindjárt leragad a szemed, és különben is, hozzon valaki egy bögre forró kakaót, meg egy pihepuha plédet, hogy bevackolhasd magad!

De rendszeresen sportolók is sokszor beszámolnak arról, hogy a terhelés patikamérlegen kiszámított, folyamatos és egyenletes növelése ellenére is van olyan, hogy az edzéssorozat átlagos 3-4 napja után vélhetően következni fog egy halálos ötödik, de akár hatodik is. De az is előfordulhat, hogy már az első szinte végzetesnek bizonyul, ennek ellenére a többi napon nyoma sincs az első nyögvenyelősségének.

Miért van ez? Hogy van ez? Miért nem szelektálta még ki ezt a punnyadós részt az evolúció? Miért nem pöröghetünk állandóan, vagy akkor, amikor akarunk? Miért van jelen az életünkben a fizikai és erőnléti, továbbá a szellemi szinuszgörbe? Miért vagyunk egyszer fenn, egyszer meg lenn?

Szinuszgörbe:

Mint említettem, az evolúció nem hülye. Ahogy az agyféltekéinket is kettéhasította, hogy felváltva tudjanak pihenni, de mi, emberek attól függetlenül még szinte 100%-on tudjunk működni, úgy az is kialakult az évszázezredek során, hogy ha akarnánk, akkor se tudnánk állandóan ezer fokon égni. A szervezetünk folyamatai – a hormonok jóvoltából – úgy vannak belőve, hogy megterhelést pihenés kövessen akkor is, ha te éppen a tudatoddal nem akarsz pihenni.

Ezt ténylegesen úgy kell elképzelni, mint egy szinuszgörbét. Amennyire kitér alul, a vízszintes tengely alatt, annyira kitér majd fölül is. Tehát amennyire megterhelted a szervezetedet különböző kihívásokkal, annyira fogja követelni magának majd a pihenést és a passzivitást is.

Ez persze függ az edzettségtől – ezt viszont ne csak fizikailag értsd. Nemcsak a testedet tudod hozzáedzeni a kihívásokhoz, és az idegrendszeredet pedig a hatékony pihenéshez, hanem az elmédet is. Szellemi feladatokkal is egyre inkább lehet terhelni az elmét, ha azt ugyanúgy tervszerűen csinálod, mint például a testedzést.

Extrém esetek

De a maximumot csak akkor tudod kihozni önmagadból, ha figyelembe veszed, hogy ezen a szinuszgörbén éppen hol vagy. Ezen sorok írója 2016-ban hat nap alatt írt meg egy könyvet a tartalomstratégiáról. Hat elképesztő nap alatt. Nem úgy terveztem ám!

Legalább két hetet terveztem a könyv megírására, és további legalább egy hetet az utómunkálatokra. Sokan már ettől a tervtől is hanyattvágták volna magukat, elvégre az köztudott, hogy vannak, akik évekig írnak egy könyvet. Nos, én nem. Én hetek alatt megírok egy könyvet. De úgy alakult, hogy az első nap első nekifutásával iszonyatosan nagyot mentem. Éppen fent volt a szinuszgörbém – ezt a nap folyamán már tudatosítottam magamban –, és azon az ominózus első napon reggel 8-tól este 10-ig írtam, írtam, írtam.

35 éve gépelek napi szinten, és olyan gyorsan, hogy magam sem tudom követni, de azon az estén alig tudtam megmozdítani az ujjaimat, egy pohár vizet se mertem volna a kezembe venni (najó, műanyag pohárban igen). Annyit gépeltem, hogy az még az én edzettségi állapotomnak is sok volt.

Még messze volt az általam a könyvmegjelenésre kitűzött határidő, így másnap, mikor valami fél 11-kor kikászálódtam az ágyból, már tudtam, hogy a görbe már jócskán lenn van. Napokig a könyv felé se néztem. Aztán amikor éreztem, hogy megint kezd gyűlni az energiám, bizseregnek az agytekervényeim, jönni akar kifelé a könyv folytatása – bármennyire is furcsa, ezt érzi az ember –, akkor megint csak nekiültem valamikor dél felé (mert délelőtt más dolgom volt), és megint csak késő estig írtam.

Gyakorlatilag megvolt a könyv fele, két dolgos nap alatt. Időben ez 5 nap volt, de munkával töltve csak két nap. Két brutális nap, azt hozzáteszem.

Aztán megint snitt. Mindenfélével foglalkoztam, de a könyvre oda se bagóztam. A görbém nem ment mínuszba teljesen, de éreztem, hogy az agyamnak másra van szüksége. Aztán amikor jött megint egy ilyen punnyadós nap, és utána elkezdtem érezni, hogy „megyünk felfelé”, akkor már készen álltam, és lecsaptam a lehetőségre: a további 4 napot gyakorlatilag folyamatosan végigírtam. Nem napi 10-14 órát, de legalább hatot.

Így lett kész hat nap alatt a könyv – csupán csak annyi volt a trükk, hogy kihasználtam a fiziológiai és neurológiai állapotomat az alkotásra, és amikor a testemnek egyáltalán nem a munkára volt szüksége, akkor nem erőltettem.

Napi rutin – avagy görbe a görbében

A szinusz görbe a nap folyamán is változhat. Nem véletlenül szoktam javasolni mindenkinek, hogy általában reggelente próbáljon meg produktív lenni, mert olyankor – mindenféle hormonok és fiziológiás együtthatók eredményeként – a szinuszgörbénk fenn van. Aztán kinél mennyire leng ki, és kinél mennyire tart hosszan egy felfutó hullám, attól függően jön a nap második felében a lecsengés. Nálam például minden délután 5-6 óra körül van egy mélypont, amit néha nagyon megérzek, néha meg kevésbé. Punnyadós napjaimon – mikor a napi szinuszgörbém alapból lenn van ­–, akkor ezeknél a délutáni mélypontos óráknál konkrétan még alszom is egy kicsit. Pörgősebb napjaimon, mikor az alap görbém eleve fenn van, akkor meg ilyenkor késő délután eszem egy kis csokit, vagy iszom még egy kávét. Mindig megjelenik ez a jellegzetesség a napjaimban, csak az alap kiindulástól függ, hogy mi lesz a konkrét esemény: pihenés (alvás) vagy továbbpörgés.

Természetesen nem mindegy, hogy bagoly vagy-e, vagy pacsirta, mert a pacsirtáknak a 24 órás napot alapul véve mindenképp korábban megy fel a szinuszgörbéjük, és a lemenetel is korábbra datálható náluk. Míg a baglyok később indulnak, így értelem szerűen a leszálló ág is későbbi időpontban következik be a pacsirtákhoz képest. De bekövetkezik, az tuti. Vannak, akiknél az este folyamán újabb fellendülés indul meg, ők vélhetően ténylegesen baglyok, mert a pacsirtáknál meglátásaim szerint hosszabbak ezek a szinuszhullámok, náluk új fellendülés este nem igazán várható.

A görbe kilengése is sok mindent meghatároz. Ha nagy volt a kilengés az aktivitás irányába, akkor nagy lesz a kilengés a passzivitás irányába is, és rövidtávon lehet, hogy meg lehet spórolni a regenerálódást, de hosszú távon ennek biztosan lesz böjtje az egészséget tekintve. Tehát nem szabad semmit megspórolni.

Érdekességképp még azt megemlíteném, hogy családon belül már az is okozhat konfliktusokat, ha a család bizonyos tagjainak szinuszgörbéje egyáltalán nincs összhangban egymással. Ilyenkor az a teendő, hogy valakinek érdemes kihagynia egy ütemet, hogy mindenki körülbelül összhangba, egy ritmusba kerüljön egymással. Így nem lesz széthúzás a kis csapaton belül, és nem lesznek összeütközések sem. Ugyanez igaz a szorosan együttműködő szakszervezeti tagokra is.

De mi a lényeg időgazdálkodási szempontból?

Az a lényeg, hogy pörögni akkor érdemes, amikor a szervezeted is pörög. De olyankor érdemes nagyon belehúzni. Például, megírsz egy listát arról, hogy miket szeretnél a héten elintézni, de valahogy nem bírsz leállni és visz a lendület, és még egy csomó mindent sikerül megcsinálni.

HURRÁ!
Ha érzed magadban az erőt, ha érzed, hogy felszálló ágban vagy energetikai szinten, akkor húzz bele, ahogy a csövön kifér, és csináld!

Ez úgyis el fog múlni, mert a görbének a túlélésed érdekében előbb-utóbb lefelé kell indulnia, és a mélypontig is el kell jutnia, és ha akkor akarnád a világot megváltani, hát az minden lenne, csak sikeres nem.

Amikor ilyen pörgős időszakban vagy – ez tényleg napról-napra változhat, de általában 2-3 naponta szokott –, akkor használd ki ennek az előnyeit! Amikor pörgős időszakban vagy, akkor a hormonháztartásod is a nagy dolgok kivitelezéséhez van felturbózódva, neked csak ki kell használnod ezt az adottságot, és kimaxolni a lehetőségeket. Ilyenkor a stressz hormonok is magasabb szintet mutatnak a szervezetben, arról meg ugye már beszéltünk – a váratlan időnyereségről szóló résznél –, hogy azokat konkrétan ki kell dolgoznunk magunkból, ha tényleg hosszú ideig akarunk élni.

Amikor ez az egész lecseng, akkor meg pihi van, töltekezés, semmi pörgés, semmi nagy kihívások, semmi túlhajszolás.

Az evolúció során azért alakult ez ki így, mert ezt a képességet még az állatvilágból hozzuk, méghozzá a vadászó, húsevő állatvilágból. A növényevőknél nincsenek ilyen kilengések, ugyanis már az emésztőrendszerük is úgy van beállva, hogy folyamatosan képesek enni és emészteni.

A vadászó-húsevőknél viszont váltakoznak az aktivitással és passzivitással töltött időszakok: aktív vadászatot és prédaszerzést aztán passzív, tohonya, punnyadós időszak követ, és nem ám röviden, hanem inkább hosszan. A húst hosszú ideig tart megemészteni, és kifejezetten nem javasolt a húsevő állatok számára, hogy ráegyenek az ebédre egy óra múlva, hanem általában az az alap, hogy naponta egyszer esznek, de akkor aztán rendesen bekajálnak.

Az ember vadászó-húsevő típus ebből a szempontból, de a fogazatunk és a bélrendszerünk már alkalmazkodott a növényevéshez is. De a kilengések nélküli hormonháztartás – amikor ezt emlegetem, akkor nem a nemi hormonokra értem! – az nem a mi terepünk.

Nekünk kilengenek a mutatóink, olykor hatalmas amplitúdóval, és hol pörögni, hol punnyadozni van kedvünk és indíttatásunk. Ez a normális, és ezt kell kihasználnunk, a magunk javára fordítanunk.

Kapcsolódó időgazdálkodási tippek

1.) Amiről eddig beszéltünk azt összefoglalnám: pörögj nagyon, amikor pörögnöd kell, aztán amikor ez a késztetés elmúlik, akkor pihenj és regenerálódj!

2.) Dolgozz és tevékenykedj gyorsabban! – Bármit is csinálsz, biztosan van egy alap sebességük a mozdulataidnak. Általában nem szoktunk gyorsabban dolgozni, mint ahogyan optimálisan kényelmes számunkra. De rengeteg időt tudsz megspórolni, ha sietsz! Olyan munkáknál érdemes a sebességet megturbóznod, amiket már csukott szemmel is tudsz csinálni. Ezeknél vélhetően már annyira takarékosak a mozdulataid, hogy a gyorsulással nem rontod a pontosságot. Hogy ettől még a végén megizzadsz? Netán lihegsz is? Mondta valaki, hogy az rossz? Ha bármilyen tevékenység közben felmegy a pulzusod, elkezdesz izzadni és még a levegőt is kapkodnod kell, az bizony már SPORT! Így lehet összekötni a kellemest a hasznossal :).

3.) Ne keverd össze az eredményességet a hatékonysággal! – Erről korábban írtam egy cikket, amit az ügyfeleim imádnak, belinkelem azt ide, légyszi kattints rá és olvasd el!

https://ritartacademy.com/blog/mi-az-eredmenyesseg-es-a-hatekonysag-kozott-a-kulonbseg/

4.) Dönts gyorsan! – Ha olyan a helyzet, hogy hezitálsz, döntést kellene hoznod, de úgy érzed, ahhoz nem tudsz eleget, akkor dobj fel egy pénzérmét és aszerint lépj tovább. A fej legyen az igen, az írás a nem, feldobás, aztán lehet tovább haladni. Matematikailag bebizonyították már a hozzáértők, hogy ugyanakkora esélyed van jól dönteni érmedobással, mint éveken át minden infót beszerezve és azokat hosszasan analizálva. Ráadásul egy ilyen pénzfeldobós döntést sokkal könnyebb visszacsinálni is, ha elindulnál az úton és kiderülne, hogy rossz döntés volt. Akkor sitty-sutty vissza az egész, és lehet menni a másik úton. Minél többet molyolsz, annál több időt veszítesz. Nem világrengető témáknál – pl. mi legyen az ebéd kérdésköre – próbáld ki először ezt a módszert, aztán majd rászoksz, ígérem :). (A döntési helyzetek is pszichikai paraziták, ne hagyd, hogy túl hosszú ideig a véredet szívják!)