Az életünk, és benne minden dolog úgy is leírható a hármas egységgel, hogy az életünknek is van anyagi vetülete, van szellemi vetülete, és van lelki vetülete. Test-lélek-szellem. Vagy bizonyos kultúrkörökben, ha úgy tetszik: Atya-Fiú-Szentlélek.

Test

Ez alá értendő minden és mindenünk, ami a térben, kézzel fogható, anyagi formában megjelenik: a testünk minden része, a bennünket körülvevő tárgyaink, a térben jelenlévő, nem saját tulajdonú dolgok, mint az út, a házak/épületek, különböző módon kialakított terek.

Ez elég egyszerűen értelmezhető és modellezhető: minden, ami megfogható, minden, ami adatokkal PONTOSAN leírható, az az anyagi egységhez tartozik.

Szellem

Mindaz, ami a fejedben van: a tudás, a gondolatok, a kognitív funkciók, a következtetések, az ok-okozati  (bal agyféltekés), és az analógiás (jobb agyféltekés) megközelítések – avagy a MÉM-ek. A szellem egyik legfőbb „találmánya” a kreativitás.  A kommunikáció is ide tartozik akár írott, akár elmondott formában kerül rá sor, bár nagy szerepe van a kommunikáció különböző megnyilvánulási formáira nézve az anyagnak is természetesen (a szánknak, mikor kimondjuk, a számítógépnek, mikor leírjuk), de az eredeti felbukkanási helyük az elménkben van, szellemi szinten. A szakszervezeti munka java része is a szellemi térben zajlik.

Lélek

Mindaz, ami a szívedben, vagy a felettes énedben, igazából rajtad kívülről táplálkozva van: érzések, motivációk, célok, gondolatokkal is nehezen leírható megnyilvánulások, azok a jelenségek, amikre olykor még írók eszköztárában sincsenek szavak, mégis óriási a jelentőségük. Ihlet, megérzések, idegenek ismerősként felismerése, hit, végtelen szeretet, titkos vágyak, amiknek az eredetét nem is ismerjük. A lélek is mi vagyunk, de a lélek örök, mi pedig halandók vagyunk. (A testünk és a szellemünk is.). A lélek olyasvalami, amire Dawkinsnak sincs magyarázata, ez viszont nem gyengíti a mondanivalóját a génekről és a mémekről – sőt, hívőknél még erősíti is :).

Mindezek együtt és egyidejűleg, egyforma befolyással bírnak az életünkben.

Nem lehet élni úgy, hogy bármelyiket is kihagyjuk a pakliból.

• Nem lehet élni úgy, hogy nem csinálsz semmit, nem mozdítod a fizikai teret, nem formálod az anyagot.
• Nem lehet élni úgy – bár evolúciósan instabil stratégiaként elég sokan megpróbálják –, hogy nincs meg mögötte a kognitív tevékenység, csak gépként, mechanikusan próbálsz működni, kizárólag csak a kauzális (ok-okozati) tényezőket alkalmazva, elfeledve az analógiák és szimbólumok jelenlétét (pl. eltagadva a logikus gondolkodás erejét, a józan paraszti észt.)
• És végezetül nem lehet élni úgy, hogy nincs motivációd, nincsenek magasabb rendű céljaid, nincs önmegvalósítási hajlamod, csak rengeteg pénzt akarsz az élettől, de azt azonnal ám, és nincs a szívedben közeli/távoli vágy, ami hajt téged előre.

A tökéletes világban az ember egy kerek egész rendszer, kiegyensúlyozott fizikai-szellemi-lelki szintekkel.

De a világ nem tökéletes, pont azért, mert az emberek sem tökéletesen kerek egészek. Valami mindig hibádzik, valami mindig hiányzik, valami mindig el van nyomva valami másnak a javára. A legtöbb esetben fontosabb az anyag minden másnál, így a szellem-lélek kettős csak senyved.

De vannak olyanok is, akiknél a lélek kap kiemelt figyelmet, aszkéta életmódra sarkallva az egyént. Ez sem előre mutató, mert az anyag (elsőként a test) bizony be fog jelentkezni a jussáért, és extra figyelmet fog követelni, például betegség, vagy éhezés, vagy a szegénységgel kapcsolatos szindrómák formájában. Az anyag eltagadása olyannyira evolúciósan instabil stratégia, hogy még az egyén életében halálos veszedelmet tud jelenteni.

De ha a szellem szenved kárt a nélkülözése miatt, az is megköveteli majd a saját kiváltságait negatív gondolatok, rossz következtetések, mókuskerék-szerű. kizsákmányolt életvitel formájában, ami további evolúciósan instabil stratégiák alkalmazásához fog vezetni. (Ezért is lényeges egy szakszervezetnek tudnia, hogy a szellemi térben gyakorol leginkább hatást.)

Hogy ez túl ezoterikusan hangzik? Attól még jól illeszkedik a legtöbb vallásba, és jól leírható már a tudomány nyelvén is, a kvantumfizika és a metafizika a révén is, de a különböző szektorok és iparágak működésében is jól modellezhető.

Amikor minden jól megy az életedben, akkor nincs szükséged hosszas filozofálgatásra arról, hogy vajon melyik egység(ed) milyen szinten tud funkcionálni, de amikor kicsit is baj van, kicsit is nehezebben mennek a dolgok, nincs ötleted, nincs lelkierőd, nincs életerő energiád, és nehezedre esik megmozdulni, akkor viszont a hármas egység révén könnyen végig tudod gondolni, hogy hol „ereszt a rendszer”.

Ha tudod, hogy hol a probléma, akkor meg is tudod oldani.

Hova tartozik az idő?

Az idő mindhárom egységgel összefügg.

Az anyagi világban az idő múlása veszteségként és pusztulásként tud jelentkezni. A fa elkorhad, a fém rozsdásodik, a test öregszik.

A szellem egységével az idő múlása úgy függ össze, hogy ahogy öregszünk, úgy lesz egyre több és több mémünk, amik óhatatlanul is egyre zavarosabb elegyet képesek alkotni. Túl sokat tudunk a világról egy bizonyos idő után, és néha olyasmiket is, amiket nem akartunk volna tudni – például, hogy ez emberek többsége úgy viselkedik, mint a génjeik. Kicsinyesek, önzők, hazugok, becstelenek.

A lélek az egyetlen időtlen dolog, de mint ilyen, egy végtelen összefüggésben van az idővel. Rá is hat az idő, csak egészen más léptékben, mint azt fel tudnánk fogni.

Én még nem találkoztam olyan emberrel, akinek a lélek szintjén lett volna gondja az időgazdálkodással. Csak és kizárólag a szellem és az anyag szintjén probléma az idő, vagy jelezhet problémákat az idő.

Így a feladat nem bonyolult: amikor problémát okoz számodra az időgazdálkodás, akkor azt kell felismerned az elsők között, hogy az anyagi világ szintjén probléma-e ez, vagy „csak” a szellemed szintjén csapódik le problémaként?

Valószínűleg a második lesz a „ludas”, mert az ember az egyetlen lény, akinek a fizikai romlás a szellemi szinten is kihívásokat támaszt. A kutyák nem agyalják túl az öregedést, az évszakok múlását, a mémkészletük folytonos bővülését, és azok egymásnak való ellentmondását.

A sárgarépák sem szokták túlbonyolítani érésük folyamatát, a növekedésük fázisait, és végső sorsukat sem.

Az ember, ezzel a testi-lelki-szellemi hármasával képes csak arra, hogy felfogja a múló idő visszafordíthatatlanságát, és ebből problémákat csináljon magának.

Összességében azt tudom javasolni, hogy ne csinálj magadnak abból gondot, ami nem gond!

Ne csinálj abból gondot magadnak, ami evolúciósan stabil stratégia!

Evolúciósan mindig stabil egy kis önzőség, egy kis előnyszerzési szándék, és a végtelen gondoskodási vágy az utódokkal kapcsolatban.

Evolúciósan pedig instabil az, hogy nem alszol, nem eszel, és túlhajszolod magad.

Nézd meg a gyerekeket, hogyan élnek, amikor még nincs rajtuk a megfelelési kényszer béklyója, amikor még nem ismerik a törvényeket, amikor még nem szorul össze a gyomruk például egy rendőr vagy mentőautó láttán.

Valahova oda kellene visszautaznunk önmagunkban, ahol kb. 6-8 éves korunkig voltunk, és azokat a dolgokat fontosnak tartani, amiket már akkor fontosnak tartottunk, mert azok TÉNYLEG FONTOSAK!
Van, aki már kisgyerekként gazdagságról álmodozik, és az nem a véletlen műve, neki az – ezoterikusan fogalmazva – ténylegesen az életcélja, tehát érdemes is azon dolgoznia! Van, aki kisgyerekként arról ábrándozik, hogy tucatnyi gyerekbuksi veszi körül, először saját gyerekek, aztán unokák képében. És vannak, akik világhírnévről álmodoznak már gyerekként is. Hajrá, az az ő útjuk!

Gondolj vissza arra, mire vágytál kislányként, kisfiúként, és írd le, rajzold le magadnak azt a képet, mert az a te utad eredendően! Csak a világ, a kultúra, a szocializáció, és a mémek letérítettek róla.

Természetesen erre csak akkor van szükség, ha még keresed az utad. Ha biztosan tudod, hogy már megtaláltad, akkor nem kell visszautazni :).

Időgazdálkodási tippek

1.) Alapvetően legyél következetes! Ha eldöntöd, hogy holnap nagytakarítást kezdesz a szakszervezet iratai között, és rendbe teszed végre a hivatalos dokumentumokat, vagy épp készülsz a közgyűlésre, akkor ne keresd a jeleket, hogy mennyi minden keresztbe tud tenni ennek a törekvésednek, és a kolléga kedves „jó reggelt!”-jét ne vedd isteni jelnek, hogy inkább vele kellene hosszasan beszélgetned az élet nagy dolgairól.

A tervezés-cselekvés elve sokkal fontosabb, mint egyszerű eredményesség!

2.) Szabadulj meg az idővámpír emberektől és eseményektől! Ne menj találkozókra, ha azokat egy egyszerű emaillel is el lehet intézni. Kerüld az olyanokat, akik panaszkodnak, másokat szidnak, vagy beszélgetéseikben újra és újra ugyanazokat a köröket futják, még a témájuk is ugyanaz. Kerüld a dugókat, és azokat az időszakokat a kimozdulásra, amikor mások is mennek. (Pl. Balatonra péntek délután és szombat délelőtt elindulni kifejezetten felelőtlenség.) Ha tudod, hogy valami, aminek 5 perc a lényege, de órákon át fog tartani, egyszerűen ne kezdj bele! Ha te vagy az idővámpír a saját környezetedben, akkor baromi gyorsan szokj le róla! (Gyerekeink nem idővámpírok, ők életfeladatokat hordoznak számunkra, és ez által a legfontosabbak :)).

3.) Veszítsd el a telefonodat, a lehető legtöbb alkalommal! Először csak némítsd le, aztán felejtsd el, hogy hol hagytad. Ha valamit online kell intézni, akkor csináld számítógépen, mert a mobilok nem komoly intézkedésre vannak kitalálva, egyetlen mobilos alkalmazás, egyetlen mobilos felület sem fogható a PC-s képernyő hatékonyságához. A beszélgetéseid tartsanak maximum 5 percig, és utána gyorsan köszönj el! Telefonálj egy helyben állva! Az kellőképp kényelmetlen ahhoz, hogy gyorsan le akard tudni. Ne járkálj, ne heveréssz, ne molyolgass valamivel a szabad kezeddel, hanem állj egy helyben, beszélj, aztán köszönj el és tedd le!