Magyarországot sokan az autóipari beszállítók országának tekintik, a közbeszédben is gyakran felbukkan az “összeszerelő üzem” kifejezés, amikor az országunk térségbeli gazdasági beágyazottságáról van szó.
Éppen ezért külön öröm számunkra, hogy a Járműgyártók Szakszervezeti Bizottsága Szentgotthárd képviseletében Tóth Bálint elnök és Horváth Csaba Attila elnökhelyettes válaszoltak a közelmúltban küldött interjú kérdéseinkre. Ha húzóágazatnak tekintjük az autóipart – márpedig annak tekinthetjük –, akkor az autóipari szakszervezetek is a piramis csúcsán vannak. Érdemes figyelni tehát arra, amit mondanak.
Hogyan értékeli a szakszervezetek jelenlegi megítélését Magyarországon pozitívan vagy inkább negatívnak érzi?
A szakszervezetek megítélése vegyes. Vannak, akik szerint szükséges, ők a tagok. Vannak, akik szerint nem elég erős, hogy az érdekeket érvényesítse, ők a „hajon utazó potyautasok”. A fiatalok szerintem nincsenek is tisztában a szakszervezetek jelentőségével, jogaival, fontosságával. A munkáltatók részéről is vegyes, az sokat számít, hogy a munkáltató melyik országból, érkezett. A nyugati országokban a szakszervezetekkel való együttműködés a munkáltató célja is.
Milyen változásokat tapasztal az elmúlt években a szakszervezeti mozgalomban. Ezek a változások milyen irányba mozdítják a szakszervezetekről kialakult vélekedést?
A szakszervezetek próbálnak tömörülni, ágazati szakszervezeteket összehozni, hogy így erősebbek legyenek. Sajnos nagy az ellenszél a politika oldaláról. A szakszervezetek nem tudják magukat „reklámozni”, nehéz új tagokat toborozni. Az egységbe tömörülő szakszervezeteknek, nagyobb esélye van a tárgyalásokra kormányzati szinten, és ha ott eredményeket érnek el, és azt jól kommunikálják, akkor az változtathatna a megítélésen.
Milyen tényezők befolyásolják a szakszervezetek megítélését a közvélemény szemében?
Egyértelműen a gazdasági tényezők. Ha erős egy szakszervezet és a bértárgyalásokon jó béreket, juttatásokat tud kiharcolni, az pozitívan hat a megítélésére, de az sem garancia a további tagok belépésére. Mint már említettük, a potyautasok kényelmesen elvannak, nem érdekük a szakszervezetbe belépni, nincs meg az a kultúra, ami mondjuk a nyugati országokban.
Milyen sztereotípiákkal találkoznak a szakszervezetek? Hogyan próbálják ezeket eloszlatni?
“A szakszervezetek elavultak, gyengék, régimódiak, a múltból itt maradt valami…”
A szakszervezeteknek erőteljesebben, harciasabban kell fellépnie, a régi öreg, régimódi, múlt rendszerben élő és még most is azt valló vezetőket le kell váltani, fiatalabb, erősebb, tenni akaró szakszervezeti vezetőket megválasztani. Ez talán elindult…
Milyen szerepet játszik a média a szakszervezetek megítélésében?
Sajnos nem sokat segítenek. A kormány és a politikai vélemény tükröződik a sajtóban is. Sajnos az is igaz, hogy a szakszervezetek sem tudnak sok siker sztorit felmutatni.
Hogyan látja a fiatal generáció viszonyát a szakszervezetekhez? Hogyan lehet őket megszólítani? Van erre stratégiája, ötlete a szakszervezetnek?
A fiatalok nincsenek nagyon tisztában a szakszervezetek működésével, történelmével. A mai rohanó világban ahol gyorsan váltanak munkahelyet az emberek, nehéz a fiatalokat beléptetni, mert nem terveznek hosszú távra. A fiatalokat már az iskolában meg kellene szólítani, ott tartani nekik előadásokat a szakszervezet fontosságáról, jogairól, stb. Én ebben látom a lehetőséget.
Milyen kihívásokkal néznek szembe a szakszervezetek a mai munkaerőpiacon?
Talán a legnagyobb kihívás a harmadik országból érkező munkavállalók megjelenése. Amennyiben sok külföldi munkavállaló van, a szakszervezetek elveszíthetik a reprezentativitásukat és a kollektív szerződésüket.
Milyen új feladatok jelentek meg a szakszervezetek számára az elmúlt években?
A harmadik országbeli munkavállalók kezelése. Ők a béreket lenyomhatják, nehezebb a magyar munkavállalóknak magasabb béreket kialkudni, az olcsó külföldi munkavállalók miatt.
Hogyan látja a szakszervezetek szerepét a munkaügyi kapcsolatokban?
Vegyes. Van ahol a munkáltató érdeke az együttműködés a szakszervezetekkel, törekszik a munkaügyi kapcsolatok megfelelő kezelésére. Vannak munkáltatók ahol ez nem számít, és nem is változtatnak rajta. Akár pereskedik a szakszervezet akár nem.
Milyen konkrét példákat tud említeni arra, hogy a szakszervezetek milyen eredményeket értek el a tagjaik érdekében az elmúlt időszakban?
VKF-en való tárgyalási lehetőségek.
Hogyan értékeli a kormányzat és a munkáltatók együttműködését a szakszervezetekkel?
Éppen annyi beleszólást engednek, ami nekik szükséges.
Hogyan vélekedik arról, hogy a szakszervezeteknek ideje lenne megújulni? Képesek a szakszervezetek a megújulásra?
Fontos a megújulás! Szerintem képes, ha a régi, megújulni nem tudó emberek kikerülnek a gépezetből és egységbe tömörülve erős szervezeteket hozunk létre.
Milyen változásokat vár a szakszervezetek működésében a következő években?
Vezetőváltások, kormányzati szinten tárgyalások kezdeményezése.
Milyen új módszereket alkalmaznak a szakszervezetek a tagok bevonására és aktivizálására?
Közösségi média.
Milyen szerepet játszanak a szakszervezetek a társadalmi párbeszédben?
Fontos, hogy a szakszervezetek és a munkáltatók egy közös probléma megoldását, együttműködve próbálják megoldani, tárgyalások, kiadványok, egyeztetések, közös fórumok kereteiben.
Korábbi írásaink a témában:
Milyen a szakszervezetek megítélése ma Magyarországon?
