Mi az időgazdálkodás és miért fontos ezt szem előtt tartanod?

Az időgazdálkodás egy remek kifejezés, de önmagában mégis csak üres. Nem az idő az, amivel gazdálkodnunk kell, hanem az ÉLETÜNK. Az életünknek persze egyértelmű irányítója a negyedik dimenzió (az idő), hiszen az anyagi és szellemi világra még hathatunk, ahogy a gravitációt is legyőzhetjük megfelelő erőforrásokkal – pl. ehhez nem árt, ha az ember fenekére egy szuperszonikus rakéta van felszerelve 🙂 –, de az idő csak előre haladhat, visszafelé soha.

Megállítani sem tudjuk az időt és gyorsítani sem, annak ellenére, hogy sokszor érezzük, hogy mintha lassabban, vagy gyorsabban telne, a kívántnál. És igen, olyannal is szembesül az ember élete során, hogy bárcsak megállíthatná azt a pillanatot ott, úgy ahogy van, hogy örökre az legyen az élete lényege.

Az idő fogalma az ember találmánya, de az állatoknak is van időérzékük, sőt úgy mondatnánk inkább, hogy minden élőnek, így a növényeknek, gombáknak, de még a vírusoknak és baktériumoknak is van időérzéknek nevezhető képességük.

Az idővel való szoros összefüggés már génszinten is jelentős, tehát amikor mi – tudatos emberek – ezeket az egész élővilágra gyakorolt alapszabályokat irányítani szeretnénk, akkor a tudatosságunkból kifolyólag ezek teljesen természetes igények részünkről.

Az idő több mint mellettünk elszáguldó lehetőségek sorának mementója, több, mint különböző élmények egymásutánisága, és több annál is, amit mérni tudunk.

Az idő maga az életünk. Az életünk pedig maga az idő, amit át tudunk tekinteni, akár részletekben, akár folytonosságában.

Amikor azt mondjuk, hogy időgazdálkodás, akkor igazából arról beszélünk, hogy gazdálkodás az életünkkel. Az élettel való gazdálkodás témaköre pedig ilyen kérdéseket vet fel:

Az élettel való gazdálkodás fő kérdései

– Kihozzuk-e az életünkből a maximumot, vagy megelégszünk a minimumokkal?

– Kiteljesítjük-e önmagunkat az életünk során, vagy végig gubóban rekedt pillangók maradunk?

– A magunk életét éljük-e, vagy mások ránk erőltetett akaratának engedelmeskedünk?

– Elengedjük-e a felesleges sallangokat, vagy egész életünkben cipeljük magunkkal?

– Pazaroljuk-e a tehetségünket, vagy kiaknázzuk?

– Élünk-e eleget, vagy űzött vadként cikázunk a kihívások között, mindig menekülve valami elől?

– Élvezzük-e amit csinálunk, vagy külső kényszerítés révén, muszájból foglalkozunk-e csak velük?

– Az életünk végén mire fogunk majd kiábrándultan visszanézni? Arra, hogy elpazaroltuk az erőforrásainkat? Arra, hogy túl sok időt töltöttünk hiábavalóságokkal? Arra, hogy túl keveset foglalkoztunk a valóban lényeges dolgokkal, mint amilyenek a szeretteink, a hobbink, a pihenés?

Nem azért vagyunk itt, hogy több időd legyen beledögleni az önkizsákmányolásba!

Mi abban a fajta időgazdálkodási hiszünk, ami arra alapul, hogy érdemes azért több, szabadon felhasználható időt felhalmoznod magadnak, hogy például többet tudj aludni, többet tudj pihenni, több boldog pillanatot tudj magadnak teremteni.

Nem szeretjük azokat a megközelítéseket, hogy „Mondj pár trükköt légyszi azért, hogy még többet tudjak gürizni!”.

A hatékonyság, de főleg az eredményesség hívei vagyunk, és ezt a szemléletet is igyekszünk majd átadni ezen a tanfolyamon.

Van, amikor az időgazdálkodás sürgetőbb, mint az élettel való gazdálkodás

Avagy: mindent a maga idejében!

Vannak esetek – például egy szakszervezetben vagy akörüli sürgésben-forgásban –, amikor nincs mód arra, hogy azon rágódjunk, hogy „Jaj, vajon mennyire tudjuk kiaknázni ez életünk összes lehetőségét?”, merthogy egyszerűen a túlélésért küzdünk minden nap.

Ilyenkor, bár az időgazdálkodás és az élettel való gazdálkodás szinte egy és ugyanaz, ahogy fentebb már kifejtettük, mégiscsak kizárólag az időgazdálkodás rejtelmeivel kell foglalkoznunk, ahelyett, hogy az életünk nagy kérdéseire akarnánk frappánsan megadni a válaszokat, most azonnal.

Az időgazdálkodásunk rendbetételével az életünk nagy kérdéseinek megválaszolásai majd jöhetnek akár maguktól is.

Nemcsak hiszünk abban, de tapasztaljuk is, hogy minden megtörténik akkor, amikor meg kell történnie, de azzal, hogy felelősen gazdálkodunk mind az időnkkel, mind az életünkkel, azzal jól megágyazunk a lehetőségeknek. A „Minden megtörténik akkor, amikor meg kell történnie” elvet ne keverd össze a „Várom, hogy a sült galamb majd a számba repül.” hozzáállással, mert nagyon másról beszélünk, de ez majd a többi leckéből ékesen ki fog világítani.

A lehetőségek szeretnek időgazdálkodással és életgazdálkodással megvetett ágyikóba belehenteredni, és kevésbé szeretnek a csupasz, döngölt padlón heverni…

Ágyazz meg a lehetőségeknek – a szakszervezet lehetőségeinek is – az időgazdálkodással és ebből kifolyólag tudatos és felelős életgazdálkodással!

A többi majd alakul, mint púpos gyerek a prés alatt – ahogy mondani szokták eleink.

Gyakorlati feladat!

Arra kérünk, hogy oszd meg velünk a hozzászólásokban a saját sztoridat. Mi az, ami extrémnek számít az időgazdálkodásodban, akár pozitív, akár negatív értelemben? Mi az, ami nagyon jól ment eddig is, és mi az, amivel egyszerűen nem tudsz megküzdeni?
Nem kötelező kifejezetten időgazdálkodással kapcsolatban írnod, beszélhetsz nyugodtan az életeddel való gazdálkodásról is. Szeretettel várjuk itt, a hozzászólások között!