A sok, rendszerbe szervező elmélet helyett most afféle felüdülésként mutatunk néhány olyan alapelvet, amik nemcsak az időgazdálkodásban segítenek, de az életgazdálkodásra is közvetlenül hatnak, továbbá kifejezetten siker-orientált működést alapoznak meg.
Lássunk ezekből az alapelvekből „párat”!
Kreativitás
Légy kreatív, válj kreatívvá, tölts időt kreatív tevékenységekkel! – Áldozz időt és egyéb energiákat kreatív tevékenységekre! Hogy miért? Mert a boldogság legkézzelfoghatóbb élményét, a flow állapotot a legkönnyebben kreatívkodás közben lehet megélni, és a kreatívkodáson keresztül lehet a legkönnyebben begyakorolni az élményt. Az elme legnagyobb teljesítménye a kreativitás, tehát a szellemi szinted maximumát tudod kihozni, amikor alkotsz.
Mit jelent a kreatív tevékenység? A kreatív tevékenység azt jelenti, hogy teremtesz, létrehozol valamit. Régiből is lehet újat teremteni – pl. van ismerősöm, aki kisbútorok felújításával és kipingálásával foglalkozik, aztán elajándékozza –, és a semmiből is lehet létrehozni, például rajzolással, festéssel, írással, kertészkedéssel, bármilyen kézimunkával, állatok gondozásával, de akár még a horgászattal is. Igazából akkor a legteljesebb a folyamat, ha a végére tényleg létrejön valami kézzelfogható, ami más szemében is eredménynek hat. Sokan nem gondolnák, hogy állatokkal foglalkozni mennyire erős kreatív tevékenység, de amikor minden nap végén ott van egy elégedett kecske, birka, kacsa, liba, pulyka, ló, tehén, akármi, az egy nagyon erőteljes teremtési folyamat, nem beszélve arról, amikor ezeknek az állatoknak kicsinyük születik.
Milyen gyakorisággal van szükség kreatív – teremtő – élményekre? Szerintünk naponta. Sokan a hobbijukba csak akkor menekülnek, amikor már megcsömörlenek minden mástól, de ha napi szinten tudunk kreatívkodni, akkor a megcsömörlés is el tud maradni. Egy sokkal kiegyensúlyozottabb szintre lehet beállítani az életminőséget, ha folyamatosan tudunk kreatív tevékenységet folytatni.
Nem elég mások kreativitását csodálni? – kérdezhetnéd. A csodálat élménye mindig fontos része kell, hogy legyen az életünknek, de nem elég csak csodálni, mert ugyanolyan lényeges, hogy téged is legyen ok csodálni, a te művedet is legyen lehetőség csodálni. Ezt úgy értsd, hogy a művészet és a kultúrafogyasztás természetesen elképesztően fontosak az életünkben. De ne kívülállóként legyél jelen a művészetben és a kultúrában, hanem művészetcsinálóként, kultúracsinálóként – még úgy is, hogy soha, senkinek nem mutatod meg a műveidet, csak te gyönyörködsz bennük.
Van még egy nagyon erős érv a kreatívkodás mellett: az entrópiát szuperhatékonysággal lehet magunk körül kiiktatni, ha saját készítésű tárgyakkal vesszük körbe – bástyázzuk körbe – magunkat. Azért, mert amikor saját életerő energiát teszel egy tárgy megalkotásába – a fal festése is ennek minősül, de bármilyen díszítőműves vagy kőműves tevékenység is –, akkor az az energia aztán visszasugárzik rád, és éltet. Nem elvesznek tőled az általad létrehozott tárgyak, hanem a tested és a szellemi energiáid meghosszabbításaként, kiterjesztéseként működnek.
Kreatívkodj! Mindegy, hogy mit, csak legyen valami nyoma a fizikai térben is!
Nem!
Fejleszd a nemet mondás képességét! – Az ember általában kevert stratégiákkal dolgozik, mert azt érezzük, hogy ez a leghatékonyabb módszer a teljes életre. Sok dolgot akarunk azonnal, de tudjuk, hogy a legtöbbre várni kell, és hiába feszülünk meg, meggyorsítani nem tudjuk a folyamatokat. Életünk során megtanuljuk azt is, hogy mindig mindenre nem mondhatunk igent, mert akkor szétesnénk, de nemet sem mondhatunk mindig mindenre, mert akkor meg mindenről lemaradnánk. Igyekszünk jól döntve hol igent, hol nemet mondani a dolgokra – ez a kevert stratégia -, és keressük a jeleket a világban, hogy a következő válaszadási lehetőségnél majd melyik felé tartsunk: az igen, vagy a nem felé.
Igen ám, csakhogy a világ annyi pazar dologgal kápráztat el bennünket – főleg entrópikus dolgokkal, mint például a folytonosan megújuló technikai kütyük –, hogy egyre nehezebb nemet mondanunk a kihívásokra. Akarsz új telefont? Igen! Akarsz nyaralni menni? Igen! Akarsz síelni? Igen! Akarsz minden évben 4-5 wellness hétvégét? Igen! Akarsz új TV-t minden VB-re (tökmindegy, milyen sportágról beszélünk)? Igen! Akarsz biciklivel járni? Igen! Akarsz új élményeket? Igen! Akarsz új éttermeket felfedezni? Igen! Akarsz kalandozni a világban? Igen! Akarsz remeteként elvonulni közben? Igen!
Kapásból mindenre igent lehetne mondani, meg az ellenkezőjére is. De nem teszük. Azért, mert a három legfontosabb életcélunkra kell kategorikus igent mondani, meg arra, hogy nem tűrjük magunk körül az entrópia elharapózását.
Nemet kell mondani minden hirtelen, tervtől eltérítő dologra.
Nemet kell mondani mindenre, ami letérítene az utadról. Ami ugye akkor egy szerencsés állapot, ha az ember egyáltalán tudja, hogy mi az útja, és abban is biztos, hogy éppen azon halad. (Lásd három legfontosabb cél!)
Nemet kell mondani minden új dologra, amire mindenki más igent mondana. Meg lehet figyelni, hogy amire mindenki igent mond azonnal, az biztosan evolúciósan instabil stratégia, tehát azokra igent mondani kifejezetten önpusztító mechanizmus.
Nemet kell mondani minden régi dologra, amire teszem azt, tíz évvel ezelőtt csak páran mondtak igent, de azóta az vált a fősodorrá, a maintstream-é. Különlegesnek lenni stabil stratégia, de amikor már a különlegesség lényege elkopik (mert mindenki rászokik), akkor más különlegességet kell keresni.
Nemet érdemes mondani minden olyan ötletre, ami nem jutott eszedbe az elmúlt 10 évben valamilyen formában. Az új, csodálatosnak tűnő lehetőségek iszonyú időtrablók tudnak lenni, hiszen eleve idő az is, hogy bármilyen hasznosság kiderüljön róluk. Ha egy régi ötleted köszönget vissza ötlet formájában állandóan, akkor azt külön érdemes megvizsgálni, hogy mikor lesz már végre IDŐSZERŰ vele foglalkozni!
Nemet lehet mondani minden együttműködési felkérésre, és csak kivételes, valóban megfontolt esetekben mondani igent – ami az utadon előre visz, a céljaidhoz.
Mikre kezdj el hirtelen és azonnal nemet mondani?
Azokra a dolgokra mondhatsz mostantól kapásból nemet, amikre igazából csak nyögve-nyelősen mondasz igent, szinte kényszerűségből. Kezdheted azzal is, hogy a három fő életcélodra rápillantasz – tudod, amit ki kellett tenned a falra, bekeretezve 🙂 –, és elkezdesz nemet mondani mindenre, ami azokat nem szolgálja.
Elképesztő energiák szabadulnak fel, amikor megtanulsz nemet mondani, mert mind a térben, mind a szellemi erőtérben szabadabbá válsz.
Váratlan idő
Mindannyiunk életében van olyan szituáció, mikor terveztünk valamilyen eseményt, de aztán az meghiúsul valami miatt, és a napirendünkben keletkezik egy lyuk. Egy ügyfél lemondja az időpontját, egy partner lemondja a találkozóját, vagy az orvost, akihez időpontod volt, sürgős esethez hívták, és az szerencsére nem te vagy.
Ilyenkor az a speciális helyzet van, hogy a szervezeted felkészült valamire, ami hirtelen okafogyottá válik. A stressz szinted magas lett, az adrenalin és egyéb hormonok jóvoltából, és ha ezeket nem vezeted le, akkor ezek ténylegesen a te saját szervezetedet károsítják. Olyan, mint az autó, amit beindítottál, járattál-bőgettél egy jó darabig, majd leállítottad. Ezt megcsinálod 10-20 alkalommal a kocsiddal, és a szerelő komplett hülyének fog nézni.
A váratlan időnyereség – így neveztük el ezeket a szituációkat, mikor rajtad kívülálló okokból borul a napirended, vagy kiürülnek bizonyos napszakok – egy komoly kihívás a testnek, ezért ha már belelendültél, érdemes kihasználni az alkalmat, tehát amikor beindítod a kocsit, érdemes is vele egy kört menni akkor is, ha az úticél okafogyottá vált hirtelen.
A váratlan időnyereséget használhatod a következő módokon:
- Megpróbálsz a lyukas időszakra valami mást hirtelen beszervezni, előrehozni egy későbbre tervezett dolgot például, és kivitelezni, elintézni azt.
- Valami rémesen utálatos dolgot, amit már napok-hetek óta halogattál, megpróbálhatsz elintézni. A tested készen áll, az elmédet meg nem terhelted a rákészüléssel, így szinte játszva kivitelezheted azt, amit korábban a hátad közepére sem kívántál. Pl. bemenni valamelyik hivatalba, ahol sorszámot húzva kell valamit elintézni. De bármi lehet ez a dolog, amitől alapból borsódzik a hátad, ugyanakkor nem kell hozzá hetekkel előre időpontot egyeztetni.
- Fordíthatod az ilyen energiákat otthon például lomtalanításra is. Kipakolni egy-két szekrényt, átválogatni a tartalmát, a felesleget pedig kihajítani vagy elajándékozni. A lomtalanítás csodálatos tevékenység az irodában is.
- De ha valami elhalogatott házimunkát csinálsz meg – vagy a ház körül valamit, amihez addig úgy érezted, hogy össze kell gyűjtögetned a lelkierődet, az is egy hatalmas előny.
Összességében azt javaslom, hogy a váratlan időnyereséget alapvetően NE lazulásra használd! A lazuláshoz nem azok a hormonális és fiziológiai folyamatok kellenek, amik ilyenkor, a váratlan időnyereség felbukkanásakor a testedben már jelen vannak, hanem pont az ellenkezőjük! Ha a váratlan időnyereséget lazulásra használod, az csak látszólag pihentető, mert a leginkább pusztító folyamatok zajlanak a mélyben. Az energia felhalmozódást dolgozd ki magadból! A váratlan időnyereség mögött energia többleted van, ezt ki kell tenned a világba, hogy ne a tested ellen forduljon.
Tömeg
Kerüld a tömeget! – Mindig kerüld a tömeget, mert a tömeg jelenléte órákban mérhető időveszteséget jelent személyenként. Ha négy tagú családdal mentek valahova, ahol aztán két órát kell sorban állni egy egyébként fél órás elfoglaltság előtt, akkor az azt jelenti, hogy összesen 8 órás időveszteségetek lesz a végére. Egy nap alatt egy négy tagú család, egy rosszul időzített kirándulással, egész napos látnivaló-halmozással akár 32 órányi időveszteséget is felhalmozhat magának.
Gondolj csak bele: elmész veszteséget termelni. Hát ez a butaság netovábbja.
Az IKEÁ-ban korábban láttam kiírva egy olyan tanácsot a vásárlók számára, hogy ha teheted, ne péntek délután és ne szombat délelőtt menj hozzájuk vásárolni, mert olyankor elképesztő tömeg van. A péntek délutánok és szombat délelőttök máshol is koncentrálják az embereket magukba, de a hosszú hétvégék előtti délutánok, és az ünnepnapok előtti délutánok is katasztfóraövezettel fenyegetnek. Tudod, már az is egy mém, hogy hosszú hétvégék előtt úgy vásárolnak a magyarok, mintha armageddon fenyegetne. Pedig a boltok egyetlen napon lesznek majd zárva, és ténylegesen nem mindenki utazik el wellness-re, de valahogy mégis úgy viselkednek az emberek, mintha 3-4 napig a lakásból se akarnák kidugni az orrukat. De aztán másnap délelőtt tapasztalod az utakon, hogy hát mégiscsak kidugták az orrukat, és nekiindultak a világnak.
A tömeget nemcsak a szabadidő eltöltése és a bevásárlás intézésének szervezése esetén érdemes elkerülni, de a bürokráciában is. Már nem tudom megmondani, hogy mikor voltam utoljára hétfőn ügyet intézni. Míg hétfőnként egymást tapossák az emberek a kormány hivatalokban, addig szerdánként konganak ezek a helyek az ürességtől, és két perc alatt sorra lehet kerülni. Ugyanez van a bankoknál, postán, de a háziorvosnál is. Szerdán-csütörtökön valahogy nem annyira betegek az emberek, mint hétfőnként, de érdekes…
Továbbá az elsőségre sem érdemes alapozni, mert sokan akarnak elsők lenni. Sok hivatalban 10-11 óra körül teljesen kiürül a váró, mert mindenki odament hajnalban, hogy az elsők között legyen, aztán várhatott órákat, mert túl sokan akartak elsők lenni.
Ha valaha ráfutsz egy tömegnyomorra, tedd el magadnak az infót, hogy ugyanabban az időszakban ugyanoda már nem szabad menni.
És egyébként meg: kérj időpontot mindenhova, ahova nem sürgős bejutnod! Okmányirodában például, ha időpontot kérsz, akkor általában 2 hét múlva lesz egy fix pár percük, csak rád. Ha nem sürgős a dolog, akkor ez vállalható. De ha bármi is sürgős, akkor nem várhatsz időpontra, jobb, ha jól időzítve, de odamész az egyszerű, sorszámos rendszerben.
Innen folytatjuk. Feladat: ezeket kezdd el használni és alkalmazni mihamarabb! Mindet!
