Még mielőtt visítva bezárnád az ablakot és fennhangon kántálnád, hogy „Kösz, de ennyi ezotéria nekem pont elég is volt mára!”, adj egy lehetőséget a gondolat teremtő erejének tudományos magyarázatára is!

Sokan hisznek például abban, hogy ha 21 napon keresztül ismételnek valamit – egy új szokás kialakításához -, akkor az szinte varázserővel bír. Nem kapizsgálnak rossz helyen azok, akik azt vallják, hogy a 21 napos szabály működik, de abban nincs igazuk, hogy a 21 nap lenne ebben a varázslat. Mert a varázslat másban van.

A varázslat

A varázslat az a mémek működése, és a génkészletünk, amik a mémekkel összhangban tudnak dolgozni. Van, akinél ténylegesen és pontosan 21 szorgalmas nap kell ahhoz, hogy mondjuk magáévá tegye az állandó testmozgás mémjét, de a többségnél ehhez egészen pontosan NEM 21 nap kell, hanem ez mindenkinél egyéni.

Az átszokós, leszokós, új szokásokat kialakítós 21 napok úgy működnek, ahogy mi is csináljuk: mutatunk itt a tanfolyamon egy csomó mémet, és amit akarsz és tudsz, azt a magadévá teszed, amit meg nem, azt nem.

Lehet, hogy az első napi mém volt a legütősebb, lehet, hogy a nyolcadik napi mémek lesznek számodra a legnagyobb horderejűek, de az is lehet, hogy a 21. napon érzel majd áttörést, mert olyan már a mémkészleted, hogy neked mindent összességében kell látnod. Nem tudhatjuk ezt előre, de te sem tudhatod. Ez megtörténik így vagy úgy, vagy amúgy. Sőt, az is lehet, hogy semmi nem történik, mert egyszer sem kerül előnybe a jobb agyféltekéd, és az összes mémünk lepattan rólad.

Apropó…

Az agyféltekék és a mémek kapcsolata

A jobb agyfélteke végtelen mémet tud raktározni, és ezeket a legtetszőlegesebb variációkban és intenzitással előszedni, eltenni, átkonvertálni, törölni, megújítani, leporolni, azonnal lecserélni is képes. A bal agyféltekének mindig kell valami szoros összefüggés, mert ugyebár egy lépésen túl ő már nem tud átlátni.

A jobb agyféltekénket használva nagyobb eséllyel és hatékonysággal tudjuk váltogatni a mémeket, míg a bal agyféltekénkben lévő egónk igencsak nehezen válik meg egy szerinte már jól bevált mémtől. Ezért amikor változtatni akarunk magunkon, a működésünkön, akkor érdemes a jobb agyféltekénket mindenképp aktivizálni az agyintegrálással – váltott orrlyukú légzés –, mert neki ez könnyebben megy. A bal agyféltekét pedig kicsit szoktatni kell az új mémkészleti variánshoz – ehhez is csupán csak agyintegrálás kell.

Érdekesség: van egy olyan betegsége az elmének, amikor egy embernek több személyisége van, és ezek között – nem tudatosan – tud váltogatni. Ezek az alternatív személyiségek összességében nem mások, mint alternatív mémkészletek, alternatív mémkomplexek. Ez a váltogatás a mémkészletek között a jobb agyféltekében zajlik le, ezért kell óvatosan bánniuk az agyintegrálással az elme különböző betegségeiben szenvedőknek, mert az bezavarhat a mémkészleteik addigi alkalmazásába, új kihívások elé állítva őket. Ezért kell megtanulni a jobb agyfélteke lekapcsolását is – kizárólag jobb orrlyukon át való légzéssel – mert az elnyomja a jobb agyféltekét, így a különböző személyiségek közti spontán váltogatást is meg lehet akadályozni. Persze mindezeket nem orvosként mondjuk, hanem szakértőként, ha ilyesmi problémája van valakinek, az mindig orvosi elbírálás alá kell, hogy essen, hogy nála minek, hogyan, mikor érdemes történnie.

De ami a legdurvábbnak fog hangzani: alszemélyiségei mindenkinek vannak, ezeket úgy hívjuk, hogy Avatárok (perszónának is nevezik ezeket).

Ezek is különböző mémkészletek, de alapjaiban nem változnak, csak szituációkhoz igazodnak. Pl. amikor harcos amazonnak kell lennünk bizonyos helyzetekben, akkor előjön az amazon Avatárunk. Amikor a kedvesség a célravezető, akkor azt az Avatárt „hívjuk elő”, azt a mémkészletet vesszük a „kezünk ügyébe”.

Minden esetben mi magunk vagyunk, de mindig olyan „mi magunk” aki a legalkalmasabb  – és legtúlélőbb – az adott szituációban. Erre mindenkinek vannak trükkjei, de csak kevesen tudják tudatosan irányítani, és persze a legtöbb ember nem is tud erről a képességéről, pedig ez is egy evolúciósan stabil stratégia – és ez is a jobbagyfélteke áldása. Még kell pár évszázad, hogy ez a jelenség is mém legyen.

Az, hogy 21 nap alatt bármilyen szokást át lehet formálni, az is egy mém. Ha apró elemeire bontjuk, akkor nem igaz a megállapítás, hogy 21 nap alatt bármire rá lehet szokni és bármiről le lehet szokni és ehhez semmi más nem kell, csak 21 napig gyakorolni. De más szempontból meg igaz a megállapítás, mert ha nem lenne az, akkor nem ültetődött volna be gyakorlatilag mindenki agyába legalább olyan szinten, hogy egyszer elgondolkodjon rajta, hogy vajon rá is érvényes-e. A mémek ilyenek: rögtön felismerjük, hogy jé, ez igaz (valamennyire).

Ha egy mém erős, akkor valószínűleg tényleges aranyigazságot jelent, de ha számok is vannak benne, akkor azokat nem kell kötelező érvényűnek tekinteni, mert a számok nem mémek.

Hogyan teremt a gondolat?

A Hogyan váltsuk valóra vágyainkat? című, célok kitűzésével és azok megvalósításával foglalkozó könyvemben azt írtam, hogy a gondolat nem teremt, mert szerintem a cselekvés az, ami teremt. A cselekvést teremti a gondolat, és a cselekvésnek lesz egy eredménye. És persze próbáltam is elmagyarázni, hogy ez hogyan működik.

Mentségemre legyen mondva, az elmúlt tíz évben én magam annyi mémet szűrtem át magamon, ahányat kevesen – volt olyan év, amikor 42 könyvet olvastam el pszichológiai, szociológiai és gazdasági témákban –, és sok olyan saját mémet is kialakítottam magamnak, amikkel senki más nem bír olyan formában, ahogy nekem megvannak (ilyenjeid neked is vannak, de ha nem életvezetési tanácsokkal foglalkozol napi szinten, akkor kevés a rálátásod mások mémkészletére).

Azóta a kategorikus „márpedig a gondolat nem teremt és punktum” elméletem sokkal árnyaltabb lett, és ma már azt mondom, hogy természetesen a gondolat erejével nem lehet tárgyakat megalkotni, de közvetve igen is, tárgyakat is létre lehet hozni az elme erejével.

A kérdés csak az, hogy az elme és a tárgy közti lépéseket mennyire tekintjük hosszadalmasnak és bonyolultnak, és mennyire vagyunk nagyvonalúak, és milyen könnyen mondjuk ki azt, hogy „Jé, tényleg a gondolat teremtette meg ezt a tárgyat” (pl. egy házat, amibe be fogsz költözni, vagy a szakszervezetet, amibe aztán ezrek fognak belépni).

Annak idején szőrös szívű voltam, de ma már annyit bővült a mémkészletem, hogy sokkal megengedőbb vagyok: igen, teremt a gondolat. Az, hogy hány lépésben, milyen hosszú idő alatt, és végül mit, az nem lényeges.

A lényeges az, hogy a gondolat az eszmei térben létrehoz valamit, és abból a valamiből majd a fizikai térben is lehet valami.

Tehát a szellem létre tudja hozni az anyagot. Az anyag vissza tud hatni a szellemre – mert az anyag annyira masszív, hogy a mémkészletünkre is hatással van. Például az lehet egy mém, hogy erőteljes összpontosítással át tudsz menni a falon, de ha megpróbálod, akkor szó szerint falba fogsz ütközni. De ha nem úgy akarsz átmenni a mém alapján a falon, mint a szellemek, hanem okosan, akkor kibontod a falat és átmászol a lyukon. Vagy készítesz egy ajtót, és azon mész át.

Átmentél a falon?

Átmentél.

Ez először az eszmei térben jelent meg számodra mémként, vagyis gondolatok meghatározott összességeként?

Igen.

Lett belőle anyagi valóság?

Lett.

Másvalaki másként valósította volna meg a falon átmenést?

Vélhetően igen.

Attól még igazi és valódi a te átmenésed?

Teljes mértékben.

Teremtettél?

Igen.

A teremtés legtökéletesebb megnyilvánulása az, amikor a mémek szintjén is beáll egy változás.

Nem kell anyagi szinten, a fizikai térben megváltoznia valaminek ahhoz, hogy az eszmei síkon valami eget rengető, történelmi fontosságú esemény történjen. Nem kell látni, fogni és további érzékszervekkel érzékelni a fizikai változást, ha a mémek szintjén valami forradalmi zajlik.

De általában – és a történelemben erre számos példát látunk – ha valami forradalmi zajlik a társadalom mémkészletében, annak biztosan lesz fizikai megvalósulása is. Így jöttek létre a szakszervezetek is.

Ez is a gondolattal való teremtés jelensége, csak nem sportautót és kacsalábon forgó villát teremtünk magunknak, hanem a kollektív mémkészlet formálódik úgy, hogy abból aztán egy másik világ jön majd létre.

Nem véletlenül kiáltanak például Magyarországon is diktatúrát, holott az a rendszer, ami most van, az nagyon messze van azoktól a diktatúrától, amiket a 20. században megismertünk. De a diktatúrák mémkészleteinek részei felismerhetőek a mai magyar rendszerben, és az erre érzékenyek teljes joggal aggódnak a tendenciák miatt.

A gondolat tehát teremt.

Nagyon is durván beleavatkozik az eszmei tér az anyagi térbe, csak ezt nem egy lépésben, hanem soha véget nem érő folyamatként teszi.

Az erre nyitott mémkészlettel rendelkezők a folyamat egyes lépéseit is felismerik és képesek azonosítani, míg másokat, akik más mémkészlettel bírnak, hidegen hagynak még utólag is az események ilyen teremtős jelentőséggel való felruházásai.

Tudjuk befolyásolni a gondolatainkat? – mai gyakorlat is egyben

Mindenképp érdemes, még ha nehéznek is tűnik.

A lényeges elsődlegesen az, hogy a pusztító erővel bíró, félelemből, aggódásból, bűntudatból, haragból táplálkozó rossz gondolatainknak megálljt parancsoljunk.

Erre a legjobb módszer az őszinte csodálat módszere. Elképesztően egyszerű, de ugyanannyira hatékony is, és AZONNAL bevethető.

Ha bármikor és bárhol negatív gondolataid támadnának – félelem, harag, düh, bűntudat, megbántottság, aggodalom, rettegés, szorongás, önostorozás, becsapottság érzés, vagy akár testi fájdalom, stb. –, akkor vedd a kezedbe a hozzád eső legközelebbi tárgyat, és kezdd el a tárgyat CSODÁLNI!

Így: pl. hozzám most legközelebb egy telefontöltő USB kábel esik. A kezembe veszem, és elkezdem csodálni a gyönyörű feketeségét, hogy milyen kellemes tapintású az anyaga, hogy mennyire fantasztikusan ki van találva a formája, hogy keresve sem lehetne találni számára tökéletesebb hosszúságot, hogy milyen elképesztően fantasztikus az emberi elme, hogy ezt kitalálta, stb.

Egy kicsit ez is jobb agyféltekés. Ugyanis, mikor valami bánt, fáj, sérelmet okoz, akkor a jobb agyfélteke szépen előkészíti az ehhez az érzelemhez tartozó összes mémet, és készenlétben tart olyan mémeket is, amik a folytatást szolgálják: a dühöngést, a kínlódást, a bosszú tervezgetését, stb.

A jobb agyfélteke iszonyú gyors, és azért készít elő mindent, hogy a bal agyfélteke szépen sorba tudja rendezgetni a dolgokat. Márpedig, ha sorba rendezgette, akkor a bal agyfélteke végig is fog menni azon a soron!

Ezt egyetlen módon lehet csak megállítani, kiiktatni és elfeledtetni mindkét agyféltekével:

Ha egy komplett másik mémkészletet vesz elő a jobb agyfélteke. A bal ezek után már nem tud mással foglalkozni, mivel a jobb agyfélteke az előző mémeket gyorsan visszavonta és eltette jó mélyre, amihez a balnak így nem lesz hozzáférése.

Helyette a jobb agyfélteke elővette a csodálat-mémkészletet. Ehhez nem tartozik tényleges cselekvés, de két nagyon komplex mémkészletet iktatott ki: a fájdalmas érzés mémkészletét, és az abból eredő cselekvéssorok mémkészletét. Ez olyan hatékonyan működik, hogy még a fogfájást is képes elfeledtetni!

Az őszinte csodálat módszere egy olyan trükk, amivel azonnal és tartósan és bármikor jobbá teheted az életedet.

Nem azt mondom, hogy soha többé nem kell haragudnod másokra, mert bármikor megbánt valaki, akkor az őszinte csodálat módszeréhez kell nyúlnod. Nem! Néha bosszút kell állnod, elégtételt kell venned, mert evolúciósan az a legstabilabb stratégia.

De az ÖNPUSZTÍTÁS nem stabil evolúciósan.

Márpedig amit mi, emberek a negatív érzelmeinkkel végzünk, az önpusztítás a javából. Azt ne engedd meg magadnak! Gyakorold az őszinte csodálat módszerét mindig, amikor úgy érzed, hogy ez a legjobb számodra (mert mondjuk még nem tudsz visszavágni annak, aki megbántott, vagy olyasvalaki bántott meg, akinek nem is akarnál visszavágni).

És gyakorold ma legalább óránként egyszer, hogy holnapra már rutinod legyen benne!
Bármi is akad a kezed ügyébe, csodáld őszintén!
Ha semmi sem akad a kezed ügyébe, akkor csodáld a kezed :).