Biztosan te is ismered azt a jelenséget, hogy amikor visszatekintesz életed korábbi szakaszára, és összeveted a jelennel, akkor nyilvánvalóan átlátod, hogy milyen sokat fejlődött a világ, milyen látványos az egzisztenciális és infrastrukturális különbség például a 20 évvel ezelőtti állapotokhoz képest, mégis valahogy nem okoznak ezek a modern, kényelmet, biztonságot adó funkciók olyan nagy boldogságot.

Szinte felfoghatatlan mértékben fejlődtek például az autók az elmúlt évtizedekben, és olyan csodálatos masinák futkosnak az utakon, amiket anno csak sci-fikben láttunk, mégis, ha ilyet birtoklunk, valahogy akkor sem érezzük magunkat a jövőben. Még talán emlékszel, hogy milyen volt régen a mosás a tárcsás mosógéppel meg a külön centrifugával, de a korábban már emlegetett telefonok is felismerhetetlenné változtak a 30 évvel ezelőtti verziójukhoz képest.

De most vajon boldogabb az emberiség?
Te boldogabb vagy a saját életedben a csodálatos, modern, biztonságos és akár még magazinok címlapjára is illő környezetedben?

Hogy a fenébe lehet az, hogy egyre kényelmesebb életet élhetünk, mégsem vagyunk ezzel elégedettek? Hogy lehet az, hogy emlékszünk, még milyen szegényes körülmények között kellett korábban boldogulnunk, és az eszünkkel tudjuk, hogy milyen jó dolgunk van, mégsem becsüljük úgy, ahogy tudjuk, hogy kellene?

Miért kínlódunk olyasmiért, ami a világ nagyobbik részén elérhetetlen az emberek számára? (Elég csak az ivóvízre gondolni.)

Ha megszerzünk egy modern eszközt, miért csak ideig-óráig vagyunk vele boldogok, és miért vágyunk olyan gyorsan még jobbra, még újabbra, még modernebbre?

Miért reménykedünk folyamatosan abban, hogy majd egyszer végtelenül kényelmes lesz az életünk, amikor tudjuk, hogy azzal sem leszünk elégedettek?

Nos, a választ már korábban megtaláltuk ezekre a kérdésekre egy előző leckében: az eszközök, amik figyelmet, energiát, akár csak egy bekapcsolást is igényelnek, pszichikai parazitaként, tehát szellemi energiavámpírként működnek. Bármennyire is kényelmessé és komfortossá teszik az életünket, vagy a működésükkel, vagy a nemműködésükkel szívják az életerőnket.

Megpróbáljuk könnyebben élhetővé tenni az életünket, de ezzel sokszor túlbonyolítjuk, ez által boldogtalanná is tesszük.

Mi lehet ennek az ellenszere?

Az a legjobb ellenszere a pszichikai parazitáknak, ha időről-időre megszabadulunk kicsit tőlük.

Nem örökre! Csak átmeneti időre, de egyszerre szinte mindentől.

Mondok példát: én magam számítógép előtt élem az életemet már legalább 40 éve (10 éves koromban kezdtem). Kimondani is fárasztó, hát még végiggondolni az ezzel kapcsolatos élményeimet. Körülbelül két havonta jön egy olyan érzés, hogy muszáj elvonulnom mindentől, minden kényelemtől, minden eszköztől (pedig én aztán nem esem túlzásba ezekkel, nekem nem az okostelefonom mondja meg, hogy mikor hova kell mennem és mikor mit kell ennem…), és a legjobb még itthonról is elvonulni.

De nem ám wellness szállóba!
Hanem az erdőbe. Ki a szabadba! Telefon kikapcsolva, minden kényelem otthon hagyva, és sétálás-járkálás-túrázás addig, míg azt nem érzem, hogy leszakad a derekam, és köszönöm, ennyi elég is volt.

Na, ilyenek után a hazatérés! Ahh! A forró fürdő! Mennyei! A frissen vetett ágy! Pazar! A mikró! Maga a csoda! A hűtő! Isten ajándéka!

És tudod mi az érdekes? A gyerekeimen is észre lehet venni, hogy most el kell menni, és fárasztó, kényelmetlen, kissé retró élményekre kell szert tenni ahhoz, hogy hazatérve az ember azt érezze: végre, itthon vagyok a saját pszichikai parazitáimmal!

Ha a szomszédba megyek át, akkor is azt érzem hazatérve, tudod, amit a mém is mond: „Mindenütt jó, de a legjobb otthon.”

Ha dolgozni jársz, ha alapvetően sokat vagy távol az otthonodtól, és hazaérve ezt érzed, hogy de jó otthon, az még nem jelenti azt, hogy minden otthoni energia-parazitádat is jó barátodként fogod köszönteni.

Néha muszáj elmenni vidékre, a semmibe, a pusztába, és végignézni a rónán, és rájönni, hogy ott  még tiszta vizet sem találnál, és ott ellenni egy kicsit, majd utána hazamenni. (Amikor ugye még a hazamenetel is egy kínlódás lehet, például vonattal :)).

Az időszakos – akár pár órás, de több hónapos is lehet – elvonulás a modern világból azt eredményezi, hogy hirtelen más szinten kezded értékelni az eszközöket és a tárgyakat, amik már nem tettek boldoggá.

Csíkszentmihályi Mihály szerint a pszichikai parazitáktól nem megszabadulni kell, hanem más minőségükben kell őket értékelni, és onnantól kezdve nem lesznek paraziták. Ahhoz, hogy újra és újra felismerjük azt, hogy az eszközeink értünk vannak, el kell vonulnunk tőlük és nélkülük kell élnünk-léteznünk egy picit, és aztán újra beléjük kell szeretnünk :).

Vannak közösségek, amelyek több hetes elvonulásokat szerveznek az ország legelmaradottabb részeibe, ahol még térerő sincs, nemhogy wifi lenne, és ezt évente legalább egyszer megcsinálják. Akár egy ilyen szervezett elvonulás is lehet számodra hasznos, de önmagadtól is lehetsz ebben proaktív. A lényeg, hogy kicsit visszamenni az időben, kicsit kiszakadni a civilizációból kifejezetten előnyös – hogy úgy mondjam, evolúciósan stabil stratégia –, mert ez kissé paradox módon ugyan, de erősíti a túlélési képességet a modern világban is.

Ha nincs lehetőséged napokra elvonulni, akkor teheted azt, hogy:

– 3-4 napon keresztül minden este elmehetsz például 2 órát sétálni olyan terepre, amit már nagyon jól ismersz.  Nem gond, ha fárasztó és kényelmetlen, és unalmas, hanem épp ez a lényege. Legyen kényelmetlen inkább, mint kényelmes! Utána otthon minden kényelmi funkciódat külön meg fogod becsülni.

–  Kapcsold ki a telefont is, meg az összes modern eszközt, mintha nem lenne sem internet, sem áram. Teszteld magad, hogy meddig bírod. Merülj el egy könyvben, vagy csak ülj ki a szabadba kicsit és nézelődj, sőt, ahogy egy korábbi leckében már volt róla szó: csodáld őszinte átéléssel a körülötted lévő világot. Akár egy hangyaboly vonulásának tanulmányozása is okozhat katartikus élményt. Utána visszatérni a modernitásba akár még kiábrándító érzés is lehet. Ez is jelzi majd, hogy többször van szükséged ilyen mini-elvonulásra.

– Fedezz fel új vidékeket – akár a környékeden is, olyan utcákat, ahova sosem térsz be -, és gyönyörködj a házakban, utakban, a természetben. Általában nyaralásokkor szoktuk spontán  felfedezni a természet csodáját – mert akkor nyitottak vagyunk ezekre az élményekre -, és olyankor a strandon fekve még a felhők formájával is elszórakozunk, pedig ezt minden nap meg lehet csinálni. Ez a fejben-nyaralás művelete, csináld, amikor csak tudod!

Visszamenni az időben a leginkább azt jelenti, hogy újra kapcsolatba kerülünk a természettel. Nem kell jurtába költözni, vagy tanyát venni. Lehet hinni a technológia fejlődésében és ennek hasznában. De abban is, hogy ha újra és újra szeretni akarjuk a dolgokat, néha kicsit nélkülük is el kell töltenünk az időt, hogy megint vágyjunk rájuk!

Egyéb időgazdálkodási tippek

1.) Dolgozz egyedül! – Tudományos tény, hogy ha az emberek közösségben vannak – egy térben másokkal –, akkor a hormonrendszerük rögtön ehhez a helyzethez akar igazodni – így vagyunk kitalálva -, és rögtön társas lényként kezdenek funkcionálni. Ez az eredményesség szempontjából kifejezetten probléma, ugyanis úgy nem lehet haladni, hogy közben leginkább a társadalmi és szociális pozícióinkat erősítjük és teljesítjük ki.

Ha egyedül dolgozol – és a kollégáid is egyedül dolgoznak, de pláne az alkalmazottaid is –, akkor meghatszorozhatod az eredményeidet. Gondolj csak a napi 28 percnyi produktivitás, kontra 3 órányi produktivitás arányra!

2.) A rendszeres meetingek és találkozók számát redukáld a nulla közelébe! – Anno, mikor minőségbiztosítási tanácsadóként életemben először kezdtem meetingekre járni, és elkezdtem ott kérdéseket feltenni – én a kezdő, kis senki –, akkor elég gyorsan lepisszegtek a kollégáim (persze nem a főnök előtt, hanem utána, kávézás közben), hogy ne kérdezősködjek már, mert nem azért járunk meetingre, hogy ott kérdezzünk és válaszoljanak, hanem azért, hogy addig se kelljen dolgozni. Napokig vakartam az arcomat a padlóról ezek után – pofám ugyanis leszakadt –, és azért se adtam fel a kérdezősködést, hanem folytattam. Azokon a meetingeken részt se vettem, ahol nem volt ott valamelyik menedzser, mert a mások megoldatlan problémáiról szóló végeérhetetlen beszámolókra már nem voltam kíváncsi egy idő után, ugyanis azokat én egy csettintéssel meg tudtam volna oldani. De az ötleteimre meg a kollégák nem voltak kíváncsiak. A meeting csak azért, hogy meetingeljünk, iszonyatos időpocsékolás. A legtöbb cég és szervezet életében azért vannak meetingek, mert egyszer elkezdték – akkor még talán volt értelme – és azóta folytatják, de fogalmuk sincs, hogy miért… Beszámolókra nincs szükség, mert azt lehet írásban is. Számonkérni meg nem a meetingen kell, hanem egyénileg, vagy nagyon szűk csoportban. Brainstormingra alkalmatlan a meeting, ahhoz meg kell teremteni a környezetet.  Ha meetinggel vagy kénytelen elütni az időd egy jelentékeny részét, akkor jobb, ha elkezdesz vagy lázadni, vagy távol maradni, sürgős elfoglaltságra hivatkozva. Érdekes módon a meetingek mindig összefoglalhatóak 2-3 mondattal írásban, és aztán körbe lehet azt küldeni emailben. Így legalább nyoma is van.

Abba a csapdába ne ess bele, hogy pl. skype-on meetingelsz, mert az is ugyanolyan időveszteség. A kommunikáció hatékonyságát a meetingek nem növelik, hanem csökkentik, tehát ha a szakszervezeted kommunikációs eszközként tartja a meetingeket, hát azt nagyon rosszul teszi. (Evolúciósan instabil stratégia a meeting.)

3.) A legfontosabb 3 célodat írd ki magadnak a falra, bekeretezve – Ha sok a teendőnk, amik eszközök a céljaink elérésében, akkor ezek az eszközök iszonyú gyorsan elő tudnak lépni céllá. Ez baj, ezt nem szabad hagyni. Az életed három legfontosabb célját mindig szem előtt kell tartanod (bátrabbak akár 4-5 célt is), hogy bármit is teszel, mindig tudd, hogy miért teszed! A három legfontosabb cél lehet például ilyesmi: A család maximális jóléte, Rengeteg pénz (nagy vagyon), Elismertség, hírnév.

A szakszervezetnek természetesen külön három (4-5) cél kell, ezeket ki is lehet plakátolni az irodában is. Mindenkinek fontos tudnia, hogy mi az a három nagyon fontos cél, amiért a nap minden percében dolgoztok!

Bármi, ami nem ezekről szól, az legyen másodlagos! A szakszervezet egyetlen céljába is már legalább ezer dolog beleszámítódik, szóval ne becsüld le ezt a hármast, ez is évtizedekre ellát munkával :). Szerencsére!