Az internetnek hála, már jó pár éve terjed egy internetes mém (ami nem összekeverendő az eddig tárgyalt mémek fogalmával), ami megpróbál magyarázatot adni arra, hogy hogyan is működik a férfi agy, és hogyan a női. Nem keressük elő és nem mutatjuk meg róla a videót, mert az elmélet úgy baromság, ahogy van.

Ugyanis a videó konkrétan a két agyfélteke közti működésbeli különbséget tárja fel, csak nem ezt mondja. A videóban azt mondja az előadó, hogy ahogyan a nők működnek az ilyen, ahogyan meg a férfiak, az olyan. És véletlenségből az „ilyen” az pont a jobb agyfélteke jellegzetességeit hordozza magán, az „olyan” meg pont a bal agyféltekéét.

A nők irracionálisak szerinte, a férfiak meg racionálisak. A nők szétszórtak, a férfiak fókuszáltak. A nők elvontak, a férfiak konkrétak.

Hát akkor elmondjuk, hogy a férfi és a női agy bizony különböznek, csak nem abban, ahogy az elterjedt ebben a mémben, hanem két nagyon lényeges dologban:

• A két agyféltekét összekötő corpus callosum nevű idegrost, amiről korábban már esett szó, a nőknél egyszerűen vaskosabb, több idegrostot tartalmaz (kb. 30% a különbség). Ez által a két agyfélteke közti kommunikáció intenzívebb és aktívabb lehet a nőknél – ez is genetikai determináció, és azért alakult ki ez a jellegzetesség a nőknél, mert a nőknek már akkor, amikor éppen kiverekedtük magunkat az állati sorból, és magas szinten kezdtünk eszközöket használni, egyszerre több mindenre kellett figyelni. Míg a férfiaknál a vadászat volt napi szinten a legtöbb feladatot adó tevékenység – amihez elengedhetetlen az egy pontra fókuszálás –, ezért számukra előnyösebb volt, ha a koncentrálási és fókuszálási képességük az erősebb, tehát náluk nem volt szükség a corpus callosum megvastagodására. Van összeköttetés a férfiaknál is, ráadásul erős, de a nőknél ez még inkább jelen van. Ez biztosan különbség a két nem agya között.
• A nők kb. 10 évente hormonális változáson esnek keresztül. Igen, 10 évente – a pubertás és a változó kor időszakában 2-3 évente lezajlik egy-egy nagy fordulat a hormonrendszerben. A hormonokat az agy irányítja, és a hormonszinteket is az agy állítja be. A férfiak életében gyakorlatilag egyetlen hormonváltozási folyamat zajlik le, a pubertáskorban, míg a nőknél 10 évente van fordulópont (erről Louann Brizendine írt könyvet A női agy címmel, és neurobiológiai magyarázattal szolgál egy csomó mindenre – és igazából elképesztő dolgokat mond, amikről a nők sem tudnak…) Természetesen a férfiak és úgy általában az ember testében rengeteg hormonális folyamat zajlik, amiket szintén az agy irányít, csak a férfiaknál nincs évtizedenként atomvillanás-szerű változás a nemi hormonok esetében – amik kihatnak az egész testre persze.

Tehát ebben a két dologban különbözik a férfiak és nők agya, mindemellett a női testméretekhez igazodva a nők agya némiképp kisebb és könnyebb, mint a férfiaké, de ez az agyterületek fejlettségét nem érinti.

A két agyfélteke közötti adatforgalomban van leginkább eltérés. A nők agyféltekéi között extra széles sávon mozognak az információk – nem állandóan, de a képesség megvan rá –, a férfiaknál meg „csak” széles sávon. (Ha nem gond, nem számoljuk ki megabitperszekundumokra, ahogy az internet-sávszélességnél szokás.)

A nők és férfiak időgazdálkodása közti különbségek ezekből az agy-különbségekből is erednek, de lényegesek persze a társadalmi és kulturális jellegzetességek is a szűkebb és tágabb környezetben. (Mi itt folyamatosan Európáról beszélünk leginkább.)

A női időgazdálkodás

A nők a két agyfélteke közti folyamatosabb és intenzívebb összeköttetés miatt azt érzik, hogy nehéz egy dologra koncentrálniuk, sőt, igazából nem is szabad… Tudják, érzik, hogy a célokat és az eredményességorientáltságot tekintve nem ártana fókuszálni, de ha átmeneti ideig sikerül is, akkor utána – sőt, közben – már nem igazán érzik magukat komfortosan ez miatt. Van, akiben a bűntudat is megjelenik, mert órákra belemerült a munkába, és közben például egyszer sem jutott eszébe a családja, vagy a gyerekei, vagy más elfoglaltságai. És persze fordítva is igaz: a családja körében egyszer sem jutott eszébe a munkája.

Közben a hormonális változások és a havi ciklus miatt a nőknél nincs két egyforma nap az életben. Egyik nap még pozitívan állunk valamihez, telve energiával, de másnap már a hátunk közepére se kívánjuk, és gyűlöljük, a két véglet között meg bármi lehet. Egy nő számára egyáltalán nem könnyű kiegyensúlyozottnak és céltudatosnak lenni, mert közben a testben olyan folyamatok zajlanak, amik az eltökéltséget és célirányultságot rendre el akarják lehetetleníteni.

Eközben a nőknél a megfelelési kényszer és a kudarctól való félelem is intenzívebb, mint férfitársaiknál, továbbá a kockázatkerülési hajlandóság is erősebb a „gyengébb” nemnél.

Ugyanakkor sokkal kitartóbbak a nők, ha testi-lelki kihívásokról van szó, és ez megfigyelhető már például a koraszülött kisbabáknál is: a lányok sokkal jobban bírják a gyűrődést, és nagyobb a túlélési rátájuk, a fiúk pedig esendőbbek ebből a szempontból is.

Van egy nagyon érdekes sorozat, amelynek az a címe, hogy „Meztelenül és egyedül” és afféle túlélőshow, de nagyon különleges a maga nemében. Egy férfit és egy nőt tesznek ki valahol a világ egyik legveszélyesebb természeti terepén, teljesen meztelenül úgy, hogy csak egy-egy eszközt vihetnek magukkal. Van, aki tűzgyújtó eszközt választ, van, aki vízforraló edényt, van, aki kést, stb. A lényeg az, hogy mindenkinél csak egy eszköz lehet, a többit a természet segítségével kell megoldania. A feladat az, hogy 21 napig éljenek túl a vadonban, teljesen meztelenül, a másik – egyébként vadidegen – emberrel összedolgozva, kis csapatot alkotva. (Ez egy sorozat, minden részben más páros szerepelt, más terepen.)

Mindenki azt hihetné, hogy a meztelenséggel valamiféle erotikus felhangot akarnak a műsor készítői a dologba vinni, de ez tévedés: a műsor készítői extrém kihívásoknak akarják kitenni a vállalkozó szellemű résztvevőket. Fontos megjegyezni, hogy ebben a műsorban vérprofi, egyébként is túlélőtúrákat vezető, testileg-szellemileg a feladathoz felnőtt embereket választanak szereplőnek/résztvevőnek.

A legelső probléma ott szokott megjelenni, hogy:

• Nincs cipőjük sem, tehát az első fél órában már megsérül a lábuk. Ha valaha is feleslegesnek érezted a cipőket, kezdd el őket becsülni!
• Mivel nincs ruhájuk, ezért nemcsak az időjárás viszontagságait kell kibírniuk pőrén, hanem a bogarak, vérszívók és egyéb állatok érdeklődését is. Ha azt gondolnád, hogy a napsütés a barátja az embernek, akkor nézd meg azt a részt, amit egy szigeten vettek fel, és ahol az első negyed órában úgy leégtek, hogy utána a férfi résztvevő fel is adta a küzdelmet (és kiszállt a műsorból).
• Nincs tiszta víz, nincs étel, nincs ház, még ágy sem, sőt semmi, csak önmaguk, a tudásuk, meg az a két darab eszköz, amit választhattak. Ja, az eszközöket úgy kell választaniuk, hogy nem tudják, hogy a Föld melyik pontján kell eltölteniük azt a 21 napot.

Nos, nem mondok el nagy titkot, ha elárulom, hogy nagyon sokan feladják a dolgot. 21 nap meztelenül a vadonban, esőben, sárban, égető napsütésben, vadállatok és kiszámíthatatlan körülmények között? Áhh… semmi pénzért!

Akik kibírják, általában 15-20 kilót fogynak, és egyébként életük végéig bánják, hogy elvállalták a műsort – annak ellenére, hogy pazar élményekkel lettek gazdagabbak, de testileg nagyon megsínylik. Akik viszont leginkább bírják, azok a nők. Nem fizikailag! Lelkileg és kognitív szempontból. A férfiak képesek letarolni a dzsungelt, és félholt állapotban is képesek vizet és élelmet keresni és találni. De a nők tartják bennük is a lelket leginkább.

Ezt a műsort azért szeretem – letöltve meg lehet nézni több részt egyben, úgy a legütősebb –, mert bepillantást enged abba a környezetbe és világba, amikor még a civilizációnak a csírája sem volt jelen az ember életében, maximum csak ismerte a tüzet (de azt sem lehet egyébként bárhol gyújtani, mert van, ahol olyan magas a páratartalom, hogy 21 nap alatt sem sikerül tüzet csiholni…).

A férfi időgazdálkodás

A férfiak a nőkhöz képest picit egyszerűbb helyzetben vannak az agyberendezkedést, és ebből kifolyólag az időgazdálkodást illetően, de ez nem azt jelenti, hogy a világban is egyszerűbb a helyzetük, vagy épp, hogy végtelenül könnyű lenne számukra az idővel és az élettel való gazdálkodás.

A férfiak jobban ki tudják teljesíteni a képességeiket, ha:

– koncentrálhatnak,

– ha semmi nem zavarja meg őket,

– ha ténylegesen van idejük végigcsinálni azt, amibe belekezdtek,

– ha eleget alhatnak, és éjjel nem riasztja fel őket semmi.

Ellenben nehezebben tűrik, ha koncentráció közben megzavarják őket, ha abba kell hagyniuk a megkezdett dolgokat, és ha éjjelente fel kell riadniuk.

A férfiak is két agyféltekések, tehát jól tudnak váltogatni a jobb és a bal agyfélteke között, de ha a bal aktivitása közben nem macerálja őket a jobb, azt nem veszik zokon.

Természetesen a két agyféltekét jól összhangba tudják hozni a férfiak is, attól függetlenül, hogy a corpus callosumuk átmérője és sávszélessége kisebb, mint a nőké, de ahogy már beszéltünk arról, hogy a jobb agyféltekének időérzéke és időfogalma sincs, ez az eredményesség szempontjából mindig változó, hogy ez éppen hasznos vagy haszontalan, de a folyamatban levés, az áramlásban levés szempontjából mindig hasznos, ha „kéznél van” a jobb agyfélteke.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a női agy rugalmasabban tud működni picit – mert muszáj neki a hormonális változások miatt, tehát ez nem előnyként van jelen a női szervezetben, hanem tényként és adottságként –, de mindenkinél számítanak ez egyedi jellemzők és a kondicionáltság is. Az agy is olyan, mint a szív: ha nem terheljük, nem feszegetjük a határait, akkor ellustul. Ha viszont megterheljük, megturbózzuk, kihívások elé állítjuk, akkor nagyon gyorsan tud igazodni a megváltozott körülményekhez, és a rugalmasságát hosszú ideig fenn is tudja tartani.

A női és férfi életvitel közti különbségek – vannak ilyenek?

A női és férfi időgazdálkodás között vannak neurológiai különbségek, de sokkal jellegzetesebbek a kulturális és társadalmi elvárások miatti különbségek – amik persze jelentősen összefüggnek a genetikával is, bár mostanság vannak olyan törekvések, hogy a férfiak és a nők közti genetikai különbségeket a kultúrbal és a genderizmus igyekszik nem létezővé degradálni.

A genderizmus (társadalmi nemmel foglalkozó „tudományág”) azt mondja, hogy ha férfias jellegű tevékenységet végzel éppen, akkor a társadalmi nemed az konkrétan abban a pillanatban férfi. Ha teszem azt, a kőfejtés (férfi nem) után azonnal odaülsz a gyereked mellé és játszol vele, akkor a társadalmi nemed férfiből nővé változik. És úgy egyébként tökmindegy, hogy genetikailag nőnek vagy férfinak születtél, a genderizmus alapján változó, hogy éppen mi vagy.

Szerintem ez a megközelítés pokolian veszélyes, főleg, hogy ez olyan mém, ami futótűzként terjed. A gének szintjén még nincs előirányozva valakinek a neme, de a DNS szintjén – ami gének összessége –, már igen. A természet kettő nemet talált ki, a nőit és a férfit, de ez már a növényeknél is megtörtént, és az állatvilágban is jellegzetes. A két nemre nemcsak azért van szükség, hogy szaporodjon a faj, hanem azért is van két külön nem, két eléggé jellegzetes működési különbséggel, hogy az utódokat fel is tudja nevelni!

Minél fejlettebb egy faj, annál inkább szükség van arra, hogy ne csak világra hozza, hanem a faj – és a gén – túlélését szolgálva fel is nevelje az utódokat a szülő(pár).

A létrehozáshoz is speciális képességek kellenek – megtermékenyítés, kihordás, szülés – és a felneveléshez is. Kell egy női minta, meg kell egy férfi minta is – optimális esetben, aztán, hogy melyik kisfiú mennyire lesz férfias, és melyik kislány mennyire lesz nőies felnőtt korára, azt majd a gének, a környezet és a mémek eldöntik.

Amikor arról beszélünk, hogy a női és férfi életvitel között mik a különbségek, ahhoz először is el kell fogadnunk, hogy igen, vannak különbségek, már a gén által determinálva is, de a génalapú társadalmi berendezkedés által is kell, hogy legyenek.

Mik a különbségek a női és férfi életvitelben?

Amikor egy nő teljesen egyedül él, és amikor egy férfi teljesen egyedül él, akkor, ha jó alaposan megfigyeljük őket, és közben dokumentáljuk is a lényeges jeleket, akkor találhatunk jellegzetes különbségeket – de ezek is nagyon egyéniek lehetnek.

Biztosan te is hallottad már azt a kifejezést – ez is mém –, hogy „tipikus legénylakás”. Milyenek is a tipikus legénylakások? Hát például elképesztően praktikusak: csak az van bennük, amikre ténylegesen szükség van, és tele vannak olyan tárgyakkal, amik olyan tevékenységhez illenek, amiket leginkább férfiasaknak tartunk. Sportfelszerelések, a hobbihoz szükséges cuccok, barkácseszközök, gépek, egy-két súlyzó, a lakás középpontjában pedig egy jókora tévé, de mellőle a hifi sem hiányozhat.

Amik viszont általában hiányoznak a legénylakásokból: az élénk színek, a mintás díszpárnák, a dekorációs elemek, a képek a falakról, a lenyűgöző függönyök és drapériák, az ízlésesen elrendezett tárgyak és eszközök, továbbá a rend fogalma is más, mint ahol egy női kéz hagyja nyomát.

A női lakásokban másképp festenek a dolgok: több a dísz, több a csecsebecse, több az elraktározott ennivaló, több a gondoskodásra utaló jel, mint például vendégágy, és vendégágynemű, trendi étkészlet, stb.

Az életvitelbeli különbségeket már az meghatározza, hogy mikkel vesszük körbe magunkat, és milyen környezetet teremtünk magunk körül. A nők többet gondolnak arra, hogy „ha vendégek toppannának be, vajon mit szólnának a kupi láttán?”, ezért úgy igazítják például az otthoni tevékenységeiket, hogy ennek a gondolatnak a nyomasztó mivoltát enyhíteni tudják.

A feministák – és a szakszervezetek 🙂 – kivívták a női egyenjogúságot, ami azt jelentette, hogy ha a nők a gyárakban elvégezték a férfiak munkáját, akkor ugyanannyi pénzt kaptak, mint férfikollégáik, továbbá a választásokon a nők is szavazhattak végre. De a nők az úgynevezett egyenjogúsággal több terhet is magukra vettek, mint amivel elbírnának. A nőknek a genetika által előírtakat alapul véve nem dolguk eljárni otthonról és szintén vadászni, ahogy a férfiak tették annak idején – és teszik ma is, csak ma már fizetésért „vadásznak” –, hanem a nőknek védeni, óvni és karbantartani kellett a tűzhelyet, miközben a csemetéket kihordták, felnevelték és tanítgatták – olyasmire, amit ők tudtak. Mert olyasmire, amit a férfiak tudtak, a férfiak tanították a gyerekeket (szintén ez figyelhető meg az állatvilágban).

Esténként a tűz körül pedig a bölcs öregek hozták összefüggésbe a gyerekek és mindenki számára a több irányból érkező információt.

Arra akarunk kilyukadni, hogy a modern életvitellel mára a nők a nyakukba vették a családi tűzhely körüli végeérhetetlen munka mellé, még a férfiak feladatait is, és ma már ott tartunk, hogy ha egy férfi ténylegesen férfi akarna lenni egy nő mellett, miközben meg akarja teremteni a nő számára a nőiség kiteljesítését, akkor az a férfi azt kockáztatja, hogy ki lesz kiáltva zsarnokna.

De ki vannak kiáltva zsarnoknak, elnyomónak és maradinak azok a nők is, akik szerint mégiscsak érdemes lenne figyelembe venni a genetika által előirányzott feladatokat, ahelyett, hogy a nőkre rákényszerítenénk – mert ez kényszer –, hogy egyszerre legyenek nők és férfiak is.

A gének nem tiltják meg a nőknek, hogy vadásszanak, de a nők többsége biztosan nem a vadászatban a legjobb. A gének azt sem tiltják meg a férfiaknak, hogy babázzanak, gondoskodjanak, őrizzék a tüzet, de a férfiak többsége nem ezekben a tevékenységekben a legjobb. Miért is akarnánk keresztbe tenni a géneknek? Mert annyira okosnak hisszük magunkat, hogy a princípiumaink ellen is képesek vagyunk tenni, csak hogy bizonygassuk az igazunkat? Az ezen való elmélkedés túlmutat a tanfolyam keretein, ezért térjünk is a lényegre!

A lényeg

A férfiak és nők közti életvitelben vannak apró különbségek, de a lényeg az egyéni kiteljesedés és a boldogság. Hogy ez kinek miben nyilvánul meg hétfőn és miben kedden, az teljesen egyedi lehet. Vélhetően a férfiak hétfőn, kedden, szerdán, és akár egész hónapban ugyanazokban a dolgokban lelik örömüket és ugyanazon dolgok érdeklik őket, míg a nőknél ezek napról-napra is változhatnak, de évtizedről-évtizedre biztosan fognak.

A lényeg az, hogy reggel úgy kelj fel, hogy érzed a lendületet, esténként pedig úgy feküdj le, hogy elégedetten gondolj vissza az aznapra. Mindegy, hogy férfi vagy-e, vagy nő, a lényeg nem a nemed, hanem a tested-szellemed-lelked hármas egységének összhangja. Ez a hármas egység mindennapos feladatunk, mindennapos kihívásunk, és mindennapos örömünk forrása.

Fejlődni-tanulni-élni. Ezek a legfontosabbak. Mert ezek ellenkezője maga a pusztulás és a halál. És tökmindegy, hogy bölcsőt ringatsz vagy követ fejtesz ma, és holnap, és jövőre, és mindig.

Időgazdálkodási tippek

1.) Telefonálás közben takarítás – Hirtelen nem tudom, hogy hány éve lett feltalálva a telefon, de a mobiltelefon is több, mint három évtizedes kort kóstál. Amíg vezetékes volt a telefon, addig a telefonáló felek egy zsinórral ténylegesen oda voltak rögzítve egy szűk területre, de a mobil létrejöttével, főleg, mióta a tenyérben is elférnek, igazából bármit lehet csinálni telefonálás közben, mégcsak kihangosító, vagy headset sem kell hozzájuk. Próbáld ki, hogy ha olyan telefonhívásokat kell intézned, amik nem kizárólag adategyeztetésről szólnak, hanem valamennyire kötetlen beszélgetésként valósulnak meg, akkor fogj a kezedbe egy törlőkendőt, és miközben te beszélsz, vagy hallgatod a másikat, kezdj el törölgetni! Rengeteg ember úgy telefonál, hogy közben fel-alá járkál és gesztikulál, vagy épp babrál valamit, vagy rajzolgat. A mozgási energia természetes, hogy túlteng telefonálás közben, mert a szellemi térben zajlik valamilyen aktivitás, ami a térben is meg akar jelenni. Ezért érdemes kihasználni ezt pakolászásra, törölgetésre, rendrakásra, dolgok elrámolására. A lényeg, hogy egy kézzel is lehessen csinálni, és közben olyan zajjal se járjon, ami zavarja a beszélgetést. Ennek a trükknek kettős célja van: a beszélgetésben felgyülemlő adrenalint levezeted mozgás formájában, továbbá nagyobb rend is lesz a beszélgetés végére. (Volt már telefonos tanács korábban, az arra vonatkozott, hogy a gyorsan lerendezhető telefonokat állva csináld és rendezd is le maximum 5 perc alatt.)

2.) Emberfeletti önuralom – Ha diétáztál már valaha, akkor tudod, mi az az önuralom: mikor eléd tesznek egy tortaszeletet, és te köszönöd szépen, de nem kérsz belőle; vagy mikor a boltban a csokis polc előtt vonulsz el, és te egyet sem teszel belőlük a kosaradba, pedig nemrégiben még tonnaszám tudtad volna magadba tolni az édességet. Az önuralomhoz mindenképp kell a test-szellem-lélek összhangja, mert ha valamelyik is kilóg a sorból, akkor a célodat biztosan nem fogod elérni. Az időgazdálkodásban az emberfeletti önuralom úgy nyilvánul meg, hogy teszed, ami a dolgod akkor is, ha éppen az ellenkezőjét szeretnéd. Teszed azért, mert tudod, hogy ez visz közelebb a célodhoz. Az önuralom egy önmagunkkal folytatott állandó verseny, amit az ember a háta közepére se kívánna, és nincs is rá szükség, ha a vegetálás az életcélod. De ha többre vágysz, akkor örök versenyben kell lenned magaddal, mert másokat is csak akkor tudsz legyőzni – márpedig ha célod van, akkor valószínűleg a szűkös erőforrásokért folytatsz harcot. Ahhoz, hogy emberfeletti legyen az önuralmad, először is tudnod kell, hogy erre szükséged van. Ez az első lépés hozzá.

3.) Napi 3 óra koncentrált és eredményorientált munkavégzés – Sokan hiszik azt magukról, hogy bármeddig képesek koncentrálni, és bármilyen időtartamban képesek a céljaikért küzdeni, de ez óriási tévhit. Az igazság az, hogy egy átlagember naponta 28 percet képes eredményorientáltan koncentrálni és tenni is a célért. 28 perc. Ennél még az elsős gyerekektől is többet várunk el, ugye? Ugyanakkor, ha ténylegesen három órát, avagy 180 percet kőkeményen a céljaidra koncentrálsz és teszel is azért, hogy feléjük haladj, akkor nincs az az isten, hogy ne érd el őket! Napi három óra alatt meg lehet váltani a világot! Legyen ez egy fontos célod, hogy azokon a napokon, amikor érzed magadban az előző pontban tárgyalt emberfeletti önuralmat, akkor legalább 180 percet úgy dolgozz, mint a güzü! Utána a jól végzett munka öröme is intenzívebb lesz majd, mint amilyen 28 percnyi tingli-tangli után lenne! A munkaidőd és úgy egyébként az időd fennmaradó részében lehet kevésbé produktív, macerás, adminisztratív munkákat végezni, amihez nem kell olyan erős összpontosítás.