Pályafutásom során elég sok időgazdálkodással kapcsolatos előadást tartottam, és persze mindegyik után kaptam a visszajelzéseket. Mindig érdekes volt számomra, hogy melyik közönség melyik tippet tartotta a leghasznosabbnak.

Mindig hangosan felkacagok a jelenet cukiságán, amikor kifejezetten kismamáknak tartott előadásban elhangzott a számból az, hogy „A gyerekeinkre nem vonatkozhat az energiavámpír kifejezés”. Egy pillanatra nagy csend támadt, az addig igencsak zsezsgő babás társaság elhallgatott, majd kirobbant a röhögés.

Számukra az volt egy éppen jól jövő felismerés, hogy bármekkora áldozatokkal is jár a kisbaba és a kisgyerek, ők nem akadályozói, hanem a motiválói annak, hogy bármit is elérjünk az életben.

Vállalkozóknak tartott egyik előadásom legfontosabb átmenő információja az volt, hogy ha listát írsz, akkor arra nem egy tonnányi tételt kell felvinni, hanem csak a három legfontosabbat. Azok az arcok, amikor ez elhangzott! Azok a bamba tekintetek, majd végül mosolyra húzódó szájak! Hát ez volt számukra a nagy titok!

Mindannyian végtelenül elfoglaltak tudunk lenni, és ha a dolgunkat még fel is írjuk magunknak, akkor papírra szüljük az előttünk tornyosuló feladatokat. Ha én felírnám az összes napi elintézett ügyemet – ami még előttem áll –, akkor garantáltan 50 fölött lenne a tételek száma. Mert tényszerűen ennyi mindennel végzek – a pörgősebb napjaimon meg még ezt is túlszárnyalom.

De reggelente egyáltalán nem szeretném azzal kezdeni a napot, hogy összeírom azt az 50 tennivalót, mert ha ezt megtenném, azonnal mennék visszafeküdni, és az orromig húzott takaró alól pislognék ki bánatosan, hogy „Ez most komoly???”

Mikor a fiam olvasni tanult, volt egy érdekes jelenség a folyamatban. Ha látta, hogy egy sort kell végigolvasnia, mert mondjuk egy kép alatt csak ennyi van odaírva, akkor minden kecmec nélkül azonnal belelendült.

Ha az olvasmány terjedelme elérte akár a 3-4 sort is, akkor már nézett rám esdeklően, hogy „Neee, ezt hadd ne kelljen!”

De ha netán olyasmivel szembesült, hogy az olvasnivaló egy komplett mese, ami az oldal tetejétől az oldal aljáig is leér, akkor hisztériás rohamot kapott, és képes volt bőgni is.

Egyáltalán nem mindegy, hogy amikor tevékenykedni kezdünk, akkor könnyedén, lazán, hegynyi súlyok vállunkat nyomó felelőssége nélkül tudjuk elkezdeni, vagy már nekiinduláskor látjuk és érezzük, hogy ez bizony nagy menet lesz.

Hegymászók biztosan szeretik azt az érzést, mikor a hegy lábánál állva felnéznek a csúcs felé, és a felmászás minden kihívásával már előre tisztában vannak. De az emberek óriási többsége nem hegymászó, és cseppet sem szereti azt az érzést, hogy elé teszik a hegyet, hogy „Na, akkor most ezt mászd meg!”

Az emberek óriási többsége azt az érzést szereti, hogy „Jé, közben véletlenül megmásztam egy hegyet is!”

Ezt az alap működési mechanizmust veszi figyelembe a listaírási tanácsaim összessége, ami két pontból áll:

• Minden hét elején vázold fel magadnak a hét legfontosabb teendőit. Ilyenkor kell előre lapozni a naptárban, leellenőrizni, hogy mi van oda beírva, van-e valami fix időponthoz kötött elfoglaltságunk, foglalt időpontunk, stb. Ez történhet vasárnap este is, de hétfő reggel is tökéletes (vagy a hét első aktív napján).
• És minden reggel – vagy amikor tevékenykedni kezdesz, és produktívan szeretnéd tölteni az azt követő órákat –, írd össze az aznapi HÁROM (3) legfontosabb teendődet. Bátrak nekifuthatnak akár 4-nek is, de ezt még magamnak sem szoktam alapból javasolni, bőven elég a három legfontosabb.

Ha mindezeknél többet sikerülne kivitelezni, akkor jutalmazd meg magad egy csokival, vagy fagyival, vagy sütivel, vagy még egy rész megnézésével a sorozatból, vagy amivel csak szeretnéd.

A hét 5 általános munkanapját tekintve így maximum 15 fontos dolgot kell intézned vagy kivitelezned, vagy elindítanod a megvalósítás útján, azokat is vélhetően hármasával lebontva egy-egy napra.

A listán a nagy trükk még az, hogy kisatírozod azt, ami már készen van.

Nem pipálod, nem szívecskézed, hanem jöhet a satír, az átfirkálás, az áthúzás.

A listát persze  mindig szem előtt kell tartani, és azért kell satírozni, mert amikor rápillantasz újra és újra, akkor azzal, ami már készen van – és ki van húzva –, azzal már nem kell foglalkoznod!

Az agy a szöveg legelejéről kezd el automatikusan olvasni, és igyekszik mindent végigvenni szép komótosan.

Ha te a legelső tételt kiiktattad már a képből, de csak kipipáltad, akkor minden egyes listára pillantásnál újra és újra elolvasod a már réges-régi feladatot, és ezzel állandóan visszaveted magad a lendületben.

Ne olvasgasd újra állandóan a régmúltat! Foglalkozz a jelennel és a jövővel!

Húzd ki a tételt, ami már készen van, vagy épp teljesen elvesztette a jelentőségét valami más körülmény miatt.

Semmi ne legyen a listán olvashatóan, csak amit még csinálnod/intézned kell.

Ahogy a korábbi leckében volt róla szó, ha éppen olyan napod lenne, amikor pörögsz, mint a búgócsiga, és nemhogy három nagy falattal nem elégszel meg, de tizenhárom is csak a fél fogadra lenne elég, akkor nyomd tovább, ha bírod.

Ha viszont azt érzed, hogy még arra a háromra sincs nagyon energiád, akkor az a rossz hírem van, hogy igazából nem nagyon halogathatod el ezt a három fontos teendőt. Ugyanis másnap akkor már jó eséllyel hat lenne.

Azért csak három tételt javaslok a napi listára, mert azt a legalacsonyabb energiaszinttel is kivitelezheted végül. Lehet, hogy 8 órán át tart majd, de sikerülni fog.

A hétvégék és ünnepnapok

A hétvégék számomra ugyanolyan napok, mint a többi. Az ünnepnapok szintén. Gyakran fogalmam sincs, hogy miért vannak úgy kiürülve az utcák, és akkor rájövök, hogy éppen hosszú hétvége van, az évszak éppen adott nemzeti ünnepe miatt.

Éppen ezért én hétvégén is szoktam dolgozgatni, hogy ha érzem magamban a lendületet – és általában érzem…
Természetesen senkit nem bíztatok olyan munkára, amit a munkáltatója nem fizet meg. De a hétvégére, meg ünnepnapokra csoportosításban van egy külön erő, amit az arra érzékenyek fel tudnak fedezni és fel is tudnak a maguk javára használni.

Gondolj csak bele, hol és mivel tölti a sokaság a hétvégét és az ünnepnapokat: vásárlással vagy sorbanállással valamilyen kikapcsolódást biztosító helynél, tehát időt pocsékolnak. Ezek kollektív energiák, tele frusztrációva, kiábrándultsággal, fáradtsággal.
Maradj ki ebből és csinálj valami nagyon produktívat a többiekhez képest. Cserében a valódi munkanapokon jókora előnyben leszel már a feladataiddal!

Mi lesz a mai 3-asod? 🙂

További időgazdálkodási tippek

1.)  A hosszú lista – természetesen bármilyen hosszú listát alkalmazhatsz két nagyon fontos esetben:
A.) A céljaid összeírásánál – ha lebontod az életcéljaidat, akár még ezres nagyságrendben is szerepelhetnek tételek a listádon, ne spórolj :). Bizonyított tény, hogy akiknek sok a céljuk még, azok tovább élnek. A szervezeted azonnal elkezdi alábbadni az élet iránti lelkesedést, ha úgy érzékeli, hogy már céljaid sincsenek!

B.) Azoknál a teendőknél, ami valaki mással akarsz megcsináltatni. Ilyen esetekben is a részletes listák sokkal célravezetőbbek, mint a három legstratégiaibb tétel. Természetesen az alvállalkozóknak, munkatársaknak, családtagoknak összeállított listáidon is ki lehet emelni a három legfontosabb vagy legsürgősebb tételt.

Ezeknek az a lényegük, hogy ne fejből kelljen dolgozni – mert ha fejből csinálunk mindent, akkor nem használjuk optimálisan az erőforrásainkat.

2.) Hagyd abba a finomkodást! – Rengeteg szülőnél és nagyszülőnél látom, amikor rászólnak a kisgyerekekre, hogy szépen kérjenek. „Ne mondd azt, hogy akarom, hanem azt  mondd, hogy szeretném!” Ezzel a lépéssel gyakorlatilag a gyerek egyik legfontosabb veleszületett képességét, az önérdek-érvényesítést akarják belőle kiirtani ezek a szülők és nagyszülők. A gyerek úgy születik, hogy AKAR. Akar enni, élni, rugdalózni, nézelődni, aludni, és bármi akadályozza ezekben, ordít, mint a fába szorult féreg. Azok a szülők, akik ezt a képességet ki akarják irtani a gyerekükből – nevezetesen, hogy az fogalmazzon finomabban, és érezzen finomabban, vagyis akarás helyett csak szeressen –, azok lesznek később a leginkább meglepve, amikor a gyerekből bármilyen értelemben áldozat válik (pl. a munkáltató kizsákmányolja majd), hogy vajon miért is nem védte meg magát, miért nem állt ki magáért… Hát azért BAKKER, mert meg lett tanítva neki, hogy adja alább az akaratát!

Ha jól belegondolunk, akkor a finomkodásra bíztató szülők csinálják ki már eleve az erős szakszervezeti mozgalmakat ;).

Lehet, hogy téged is így neveltek, vagy valamiféle önpusztító mechanizmus – evolúciósan instabil stratégia – nálad is életbe lép olykor, és azt gondoltatja veled, hogy hát igazán nem annyira szimpatikus AKARNI, bőven elég, ha finomabban közelíted meg a dolgokat. Hát nem elég. Legyél kemény, mint a vídia, ha a saját érdekeidről van szó! Ha rólad bárki azt veszi le, hogy gyenge vagy, akkor el fognak taposni! Mutass erőt, válj erőssé. AKARD! A „szeretném” mentalitást hagyd meg az evolúciósan instabil génkészletűeknek…

Ja és még valami: tudod, hogy miért áll félre mindenki a feléje guruló úthenger elől? Nem azért, mert tisztelik. Nem azért, mert elismerik a munkáját. Nem azért, mert szeretik. Hanem azért, mert tudják, hogy hanem állnak félre, akkor le lesznek tarolva. Neked úthengernek kell lenned. Ha ezek mellett még szeretnek és tisztelnek is, hát hurrá. De az úthengert ezt kevéssé érdekli :).

3.) Légy végre őszinte magadhoz: nem vagy tökéletes – Úgy adódott, hogy gonosz voltál a szomszéd nénivel? Többet kaptál vissza a boltban visszajáróként és nem szóltál, hanem sunyi mosollyal zsebre vágtad? Megtudtál egy titkot, ami előnyhöz juttat másokkal szemben? – sokan járunk így a véletlenek során, és végtelenül rosszul érezzük ezek miatt magunkat (Véletlen=nem úgy terveztük, de megtörtént és pont).

Pedig erről a rosszul-érzésről iszonyú gyorsan le kellene szokni, és őszintén fel kellene vállalni, hogy nem te vagy a világ legjobb embere, mert ha az lennél, akkor valószínűleg Názáreti Jézusnak hívnának. A legtöbb ember azt hiszi magáról, hogy ő jó. Él egy mém – rendkívül szövevényes és összetett gondolatsorok – a fejében a jóságról, amit vagy Jézusról, vagy Teréz Anyáról, vagy Gandhiról mintázott (de leginkább mindhárom hibridjéről), és ahhoz szeretne hasonlítani, és ha ez nem sikerül, akkor pokolian rosszul érzi magát.

Pedig Jézus konkrétan magára vállalta a világ összes bűnét, tehát ha szigorúak vagyunk, ő tényszerűen egyszerre volt jó is, meg rossz is (a rossz magára vállalása által volt a legjobb).

Lehet arra törekedni, hogy ne történjenek velünk olyan dolgok, amiktől rosszul érezzük magunkat, de BŰNTUDATOT soha ne érezz azért, mert nem vagy tökéletes, és nem rólad fogják megmintázni a jóság szobrát. Ember vagy, aki tanulni jött. Ha nem követnél el hibákat, akkor már nem is kellene élned.

Sokan hiszik azt, hogy őszinték magukkal, de erre csak nagyon kevesen képesek. Ha úgy esik, hogy gonosz vagy a szomszéddal, zsebre rakod azt is, amit eléd sodort az élet, de nem érdemelted ki, és olyan infó jut a birtokodba, ami szinte már tisztességtelen előnyhöz juttat, akkor azzal nem leszel végtelenül gonosz. Ha folyton csak a gonoszság, nyerészkedés és tisztességtelenség lehetőségeit keresnéd, na, arra azt mondhatnánk, hogy az nem egy előremutató folyamat része.

De megtörtént véletlenek alapján ne inogjon meg a jóságodba vetett hited, mert minden egyes bűntudattal eltöltött perc évekkel vethet vissza! Ha olyasmi történne, hogy önhibádon kívül elkövetsz valamit, ami nem akartál, de megtörtént, és ez téged nyomaszt, azonnal használd az Őszinte Csodálat módszerét, hogy ne égjen bele a lelkedbe a bűntudat! Egyébként pedig próbáld jóvá tenni gyorsan, frappánsan. (Pl. rosszul adnak vissza a boltban, akkor egy részét vagy az egészet add tovább egy rászorulónak).