A szakszervezetek megítélése Magyarországon a munkavállalók körében meglehetősen vegyes. A munkavállalók egy része hasznosnak és hatékonynak tartja a szakszervezeteket, különösen, ha konkrét problémáik vannak a munkahelyen. Ők azok, akik ismerik, elismerik a tevékenységüket és tagként, esetleg tisztségviselőként részt is vesznek a szakszervezet munkájában.
Ugyanakkor sokan úgy érzik, hogy a szakszervezetek nem elég erősek, és nem képesek kellőképpen képviselni az érdekeiket, szerintük felesleges erőlködés, és egyébként sem tesznek semmit csak a tagdíjat szedik be.
Végül, bizony vannak, ők főként a fiatal munkavállalók, akik a kifejezést sem ismerik.
Vizsgáljuk meg, hogy milyen tényezők alakítják ma Magyarországon a szakszervezetekről kialakult képet negatív és pozitív tekintetben egyaránt.
Szakszervezetek történelme: Erről napokon keresztül lehetne beszélni írni, ezért csak a legtöbbet emlegetett, leginkább beégett dogmát hoztuk.
A rendszerváltás előtti államilag irányított szakszervezetek emléke még mindig él sokakban, és bizony ezt a bélyeget nehéz levenni a szakszervezetekről, pedig közben volt egy rendszerváltás, aminek, ha a szószerinti jelentését vizsgáljuk, konkrétan a rendszer megváltozását jelenti. Igen, előtte valóban így volt, majd megváltozott a rendszer. A magyarországi szakszervezeti konföderációk most is kapcsolatban vannak az állammal, hiszen a VKF ülésén ( Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma) vagy a minimálbér tárgyalásokon a szakszervezetek jelen vannak, egyeztetnek, tárgyalnak, de ez nem azt jelenti, hogy a szakszervezetek államilag irányított szervezetek lennének.
Gazdasági helyzet: A gazdasági válságok és a bizonytalan munkaerőpiac felerősíti a szakszervezetek, főként a lokális szervezetek pozitív megítélését annak köszönhetően, hogy küzdenek és harcolnak azért, hogy a munkavállalók még nehéz gazdasági helyzetben is érezzék a munkabiztonságot, jogbiztonságot. Ezekben a helyzetekben sokan a szakszervezeteket látják az egyetlen lehetőségnek, akik védelmet és támogatást képesek nyújtani nekik.
A szakszervezetek tevékenysége: Az egyes szakszervezetek konkrét tevékenysége, sikerei és kudarcai is nagyban befolyásolják a megítélésüket. Ez ugyanúgy igaz egy helyben, lokálisan működő szakszervezetre, ahogyan egy országosan működő vagy akár egy szakszervezeti konföderációra is. Például egy bérmegállapodás, amely komoly bérnövekedést – jövedelem emelkedést – jelent a munkavállalóknak, vagy egy olyan megállapodás megkötése ami előnyös a munkavállalókra, mindig komoly hírértékkel, és ázsióval bír a tagság és a dolgozók körében. Ilyenkor mindig megszaporodnak a belépni vágyók, és az elismerően nyilatkozók. De megemlíthetjük a sztrájkokat, amikor már média is tudósít a szervezet működéséről: ilyenkor megnövekedik a szervezet weboldalának, közösségi oldalának a látogatottsága amely egy mérhető érték.
Vannak azonban olyan történések, amik negatív hatást gyakorolnak az egész szakszervezeti mozgalomra: ilyen például amikor kiderül, hogy a szakszervezet vagy egy megválasztott tisztségviselő visszaél tagság bizalmával és a tagdíjak részét vagy egészét hűtlenül kezeli, magyarul elsikkasztja. Egy ilyen dolog évekkel képes visszavetni azt a munkát, amit a szakszervezetek abba fektetnek, hogy javítsák a megítélésüket.
Lehet változtatni a szakszervezetek negatív megítélésén?
Nem csak lehet, kell is!
Lássuk, mik azok a tényezők, amik segíthetnek ebben
Átláthatóság és demokrácia: A szakszervezeteknek átláthatóbban kell működniük, folyamatosan érdemes kommunikálniuk arról, hogyan működik gazdaságilag a szakszervezet, és érdemes bevonniuk a tagokat az egyes döntések meghozatalába is.
Kommunikáció: A szakszervezeteknek hatékonyabban kell kommunikálniuk a tagjaikkal és a társadalommal egyaránt. Például az elért eredményekről, legyen az béremelés, jobb munkafeltételek, kollektív szerződéskötés, képzések témája mindenről kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni kell, nem győzzük elégszer hangsúlyozni. Ha nincs kommunikáció, akkor az érdeklődők fejében lévő kétségek fognak eluralkodni, az pedig az egész társadalom számára káros.
Fiatalítás: A magyarországi szakszervezetek nagy része elöregszik, nagy múltú szakszervezetek szűnnek meg, mert nincs utánpótlás, nincs, aki átvegye, tovább vigye a nevet, az eszmét a munkát. A fiatal munkavállalókat nehéz megszólítani, de nem lehetetlen. Tény, hogy náluk kevésbé működnek azok a módszerek amik 20-25 éve változatlanul vannak jelen a tagtoborzásban, őket másképpen kell „becserkészni”. Minden szervezetnek szüksége van a fiatalok világszemléletére, gondolkodásmódjára, az energiára, amit Ők közvetítenek. Ők rengeteget tudnak azért tenni, hogy segítsenek a szakszervezeteknek az analóg világból a digitális világba belépni.
Rugalmasabb szervezet: A szakszervezeteknek rugalmasabban kell alkalmazkodniuk a különböző munkaformákhoz például a távmunkához, és alkalmazkodniuk kell a változó munkaerőpiachoz is, például a vendégmunkások megjelenéséhez.
Erősebb politikai lobbizás: A szakszervezeteknek aktívabban kell részt venniük a politikai döntéshozatalban. Erről lehet (tévesen) azt gondolni, hogy amelyik szakszervezet részt vesz döntések alakításában, azt az állam/kormány/politika irányítja, de az igazság az, hogy ezek a döntések megszületnek akkor is ha a szakszervezetek nem vesznek részt benne, hát akkor már érdemes benne lenni. Erre nagyon jó példa a már korábban említett VKF (Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma).
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy ma Magyarországon a szakszervezetekre folyamatos munka vár, hogy lépést tartsanak, sőt még inkább, hogy lépéselőnyben legyenek.
Ez a folyamatos munka hozhatja el azokat a változásokat, ami felrázhatja, a munkavállalókat, a tagokat, a vezetőket, hogy felismerjék, hogy miben kell, miben lehet, miben érdemes változni, megújulni, mit érdemes megtartani. Ide is igaz a mondás „Aki lemarad az kimarad”.
