Vidi Rita vagyok, író, tréner, tanácsadó, és a hobbim a stratégiai gondolkodásmód népszerűsítése.
Gyakorlatilag sosem voltam szakszervezeti tag. (2013 kivételével, amikor jelöltek az Év Vállalkozója díjra, aztán kiderült, hogy az is díjazás feltétele, hogy VOSZ taggá kell válni, így beléptem egy évre, de láttam, hogy ez nem az, ahol valóban tenni-venni lehet…)
Ez, hogy kimaradtam a szakszervezeti mozgalmárkodásból, ez nem rajtam múlott. Mikor még alkalmazottként a gödöllői Lear-ben dolgoztam, akkor még nem volt ott szakszervezet, viszont volt úgynevezett dolgozói érdekképviselet. Annak természetesen rögtön tagja voltam és nagy örömmel jártam a közgyűlésekre is.
Gyerekkorom óta fontosnak tartom a szakszervezetiséget, az önérdek érvényesítést, a közösségben rejlő erőt.
Arra külön büszke vagyok, hogy bár vállalkozóként távol kerültem a szakszervezeti szférától egy jó időre, de mégiscsak sikerült megőrizni a családban – az egyébként anyukánktól eltanult – munkavállalói öntudatot, mert a lányom, amikor arra alkalom és lehetőség adódott, önérzetesen sztrájkolt a munkahelyén, hiszen a munkáltató nem akarta megadni a munkavállalók által kért bért. A sztrájkjuk természetesen sikeres volt.
Az írói, tréneri, tanácsadói munkásságom eddig olyasmire terjedt ki, aminek túlságosan sok köze nem volt a szakszervezeti szférához: vállalkozóknak, nőknek, és nehéz gazdasági- és élethelyzetben lévő, de önmagukért tenni akaró embereknek írtam könyveket, szervezem a tréningeket és adom a tanácsokat.
A testvérem, Valovits Nóra révén volt az elmúlt 10 évben közvetett rálátásom arra, hogy hogyan is működnek most a szakszervezetek, mennyi teendő van az érdekképviseleti szervek háza táján, és rengeteget beszélgettünk, ötleteltünk a családi összejöveteleken is erről a témakörről.
A bizalmi.hu-n igyekszünk összetenni a kettőnk tapasztalatát-tudását: Nórika ízig-vérig szakszervezetisként szemléli a világot, én pedig igyekszem a más területeken már jól bevált oktatóanyagaimat ötvözni az ő küldetéstudatával, és abban segíteni a szakszervezeteknek, hogy még hatékonyabban, még eredményesebben tudják elérni a céljaikat.
Mániám az erős középosztály. Három gyermekem és három fiú unokám is van. Minden nap van arról tapasztalásom, hogy mennyire könnyű még a jól szituált családokban is kibillenni a biztos egzisztenciából, például egy baleset vagy akár csak egy gyerekbetegség által.
Meglátásom szerint a szakszervezetek a legfőbb bástyái az erős középosztálynak.
A középosztálynak rengeteg jellemzőjét lehet sorolni, de az, ami meg is tartja és előrébb is mozdítja szervezetten, szisztematikusan és stratégiai szempontok alapján a társadalmat, azok nem a politikusok, nem az értelmiségiek, nem a “nép egyszerű gyermekei”, hanem a szervezettségben rejlő hatalmas szellemi és fizikai erő.
És ez a szervezettsége nem a pártoknak, nem a civil szervezeteknek, nem az ad hoc társadalmi tömörüléseknek, hanem csakis a szakszervezeteknek van meg.
Többek között azért is, mert a szakszervezetek konszenzuális alapon működnek, és a nyer-nyer-nyer helyzet ékes példái.
A tudás hatalom – és én szeretnék Nórikával együtt azon dolgozni, hogy a szakszervezetek befolyása egyre növekedjen a tudás és a képességek fejlődése által.
Vidi Rita