Közös ügyeinkről

A Küldetés – Keresztény Pedagógusok Szövetségének 

állásfoglalása

a mindennapos testnevelés rendjének módosításáról, 

a pedagóguspályára visszatérni kívánó kollégák helyzetéről és 

a teljesítményértékelési rendszer (TÉR) bevezetéséről

A reformok szükségesek és kikerülhetetlenek, azonban csupán jól átgondolt és hosszú időn át kipróbált reformok, melyeket nem kell rövidesen bevezetésük után ismét megváltoztatni. (Klebelbsberg Kuno)

I. A mindennapos testnevelést érintő törvénymódosításról

Egyaránt fontosnak tartjuk a gyermekek lelki, szellemi és testi fejlődését is. A mindennapos iskolai testnevelés bevezetése jó lépés volt ez utóbbi elősegítésére.

A gyakorlatban ez heti öt testnevelésórát jelent minden diák számára. Az eddigi szabályozásnak része volt az az ésszerű kitétel, hogy az ötből két testnevelésóra kiváltható edzéslátogatással az iskolai sportkörök tagjai, a sportegyesületek igazolt versenyzői és a sportszervezetben legalább heti két órát sportoló diákok számára.

Egy törvényjavaslat ezt úgy módosította volna, hogy csak sportegyesületek igazolt sportolói és csak abban az esetben válthatnak ki két testnevelésórát edzéssel, ha az edzés ideje ütközik a testnevelésóra idejével. Mivel a testnevelésórákat 8-15 óra között tartják, az edzések pedig általában 15 óra után kezdődnek, ez sok esetben gyakorlatilag a kiváltás lehetőségének megszüntetését jelentette volna, még az élsportolók számára is.

A törvényjavaslatot végül módosított formában fogadták el. Csak igazolt (verseny)sportolók élhetnek a “kiváltás” lehetőségével, és csak akkor, ha a testnevelésórát nem előzi meg, vagy nem követi közismereti óra. Azaz, ha első vagy utolsó óra a testnevelésóra.

Ez észszerű módosítás, és szemben a korábbi tervezettel, támogatja az igazolt sportolókat, mert érdemi lehetőséget ad számukra arra, hogy élni tudjanak a kiváltás lehetőségével. Ugyanakkor az iskolai sportkörökben, vagy más egyesületben nem versenyszerűen, de rendszeresen, a mozgás öröméért sportoló gyerekektől elveszi ezt a lehetőséget.

A nemzeti értékeket fontosnak tartó pedagógusközösségként a számunkra különösen fájó, hogy a törvénymódosítás a néptáncosokat hátrányos helyzetbe hozza, hiszen tőlük is megvonja a kiváltás lehetőségét.

Itt jegyezzük meg, hogy kiváltás esetén a diák egy 45 perces testnevelésórát vált ki egy általában 90-120 perces edzéssel, azaz kétszer, két és félszer annyi sportolással. Már csak ezért is érthetetlen a rendszer jelen formában történt szigorítása.

Fenntartásaink

• Lehetséges, ahogy arra a törvényalakotó is utalt a törvénymódosítás indoklásában, hogy történtek visszaélések a “kiváltás” lehetőségével. Ezzel együtt sem tartjuk jó válasznak a törvényalkotó részéről azt, hogy a visszaélések kiszűrése helyett, “fűnyírő elven”, az új szabályozással a becsületes diákokat is — legyenek élsportolók, iskolai sportkör tagjai, vagy néptáncosok — sújtja.
• A megfelelő számú testnevelő tanár és az elégséges infrastruktúra hiánya miatt a módosítás végrehajítása nagylétszámú (50 diák/tanár) testnevelés órákat eredményezhet, ami növeli a sérülések és balesetek veszélyét. Márpedig ez nem lehet a gyerekek érdeke.
• A nem megfelelő szigorítás arra “ösztönözheti” a köznevelési rendszer szereplőit (pedagógus, szülő, gyerek) és a sportedzőket, hogy a gyerek érdekében kijátsszák a rendszert, ami nevelési szempontból különösen problémás.
• Az iskolák igyekeznek majd azzal támogatni az igazolt sportolókat, hogy első és utolsó órára helyezik a testnevelésórákat, ami nehezíteni fogja az órarendek összeállítását.

Kérdéseink

• A BM köznevelésért felelős államtitkársága a diákok fittségi adataiban történt visszaeséssel indokolja szigorítást. A szigorítás az iskolai sportkörökben, vagy egyesületben nem versenyszerűen sportoló diákok mellett akár még az igazolt (verseny)sportoló gyerekektől is elveheti a “kiváltás” lehetőségét. Mi a szakmai indoka annak, hogy az eleve többet sportoló, becsületes gyerekeket kötelezi az új szabályozás még több testmozgásra?
• A mindennapos testnevelés jelenleg nehézséget okoz számos intézménynek a megfelelő infrastruktúra (tornaterem, sportpálya) hiánya miatt, azzal együtt is, hogy infrastrukturális téren előrelépés történt (ld. NKIFP). Készült-e felmérés arról, hogy az intézményeknek megvan-e a megfelelő infrastruktúrájuk a megnövekedett számú és létszámú testnevelésórák megtartásához?
• Készült-e felmérés arról, hogy lesz-e elég újonnan pályára lépő testnevelő tanár a megnövekedő órák ellátására?
• Biztosítva lesz-e az ő alkalmazásukhoz szükséges forrástöbblet?
• Történt-e egyeztetés a sportági szakszövetségekkel, sportegyesületekkel, pedagógusokkal és szülőkkel a korábbi “kiváltási rendszer” működéséről, vagy készült-e erről felmérés?
• Történt-e egyeztetés a sportági szakszövetségekkel, szakemberekkel arról, hogy a különböző korú, heti 4-5, vagy akár több edzésen és hétvégi versenyeken résztvevő (él/verseny)sportoló gyerekek egészségére milyen hatással lehet a további megterhelés?

Javaslataink

• • Történjen érdemi egyeztetés a szülőkkel, a testnevelőtanárokkal és a sportági szakszövetségekkel a mindennapos testnevelés és a kiváltás tapasztalatairól és a tervezett módosításról.
  • Legyen közfinanszírozott és nyilvános felmérés a köznevelési intézmények testnevelésórákhoz szükséges infrastrukturális helyzetéről, figyelembe véve az adott intézményekben tanuló gyermekek és a megtartandó testnevelésórák számát.

• Mindezek alapján gondolják újra a megszületett törvénymódosítást!

• Legyenek nyilvánosak és egyértelműek azok a sikerkritérumok és időpontok, amelyek alapján, és amikor mérni fogják a törvénymódosítás eredményességét.

II. A pedagóguspályára visszatérni kívánó kollégáink helyzetéről

A pedagógusok új életpályájáról szóló törvény egyik célja az volt, hogy vonzóbbá tegye a pedagóguspályát. Azt láthattuk, hogy a törvény, életbelépése után, nem hozott érezhető javulást a pedagógusok életében, nem vált vonzóbbá a pálya, többek közt a valóban érezhető béremelés elmaradása miatt. Aki az elmúlt évek nehezített körülményei közt kitartott a pályán, az komoly áldozatot hozott a gyermekekért. Ám ez nem volt elvárható mindenkitől. A Küldetés senkit nem biztatott a pálya elhagyására, ugyanakkor — a fentiek miatt — teljes mértékeben megértettük azokat, akik így döntöttek, vagy családfenntartóként vagy egyéb okból nem dönthettek másként. Távozásukat sajnáltuk.

A pálya vonzóvá tétele irányába tett egy fontos lépést a kormányzat az év eleji jelentős illetményemeléssel. Ennek hatására vannak olyan pedagógusok, akik a visszatérés mellett döntöttek.

A pedagógusok új életpályájáról szóló törvény úgy fogalmaz, hogy a köznevelési rendszer szereplőinek célja a gyermek mindenek felett álló érdekének érvényre juttatása (…), és a gyermekek művelődéshez való joga elsődlegességének szem előtt tartása.

Olyan visszajelzések jutottak el hozzánk, hogy a korábban a pályát elhagyó, most visszatérni kívánó pedagógusokat nem veszik vissza, az intézményvezetők nem vehetik vissza a köznevelési intézményekbe. A gyermekek érdeke az, hogy minden szakórát szaktanár tartson, ennek pedig – észszerű határok között – minden másnál fontosabbnak kell lennie. 

Elvárjuk, hogy — az esetleges személyes sérelmeken felülkerekedve — megszűnjön ez a gyakorlat, mert szembemegy a törvény szellemével és a gyermekek érdekével.

III. A pedagógusok teljesítményértékelési rendszeréről (TÉR)

Ha megkérdezik tőlünk, legyünk bár diákok, tanárok vagy szülők, könnyen meg tudjuk válaszolni azt a kérdést, hogy ki a jó tanár. Ha a kérdés úgy szól, hogy mitől jó tanár és hogyan mérhető ez, akkor már nehezebben, vagy talán egyáltalán nem tudnánk rá válaszolni. A tanári munka eredményességét, sikerességét mérni nehéz feladat.

Ezzel együtt is úgy gondoljuk, hogy érdemes kutatni és kikísérletezni a mérés, az értékelés és a fejlesztés módjait. A TÉR jó eszköz lehetne — sőt, akár még a pálya vonzerejének növeléséhez is hozzájárulhatna —, ha jó tartalommal, időzítéssel és stílussal, alapos kipróbálás után, a jutalmazáshoz szükséges bértöbblet garanciájával vezetik be.

Fenntartásaink és erkölcsi problémák

1. (…) csupán jól átgondolt és hosszú időn át kipróbált reformok (…)

A jó eszközzé váláshoz nélkülözhetetlen, hogy legyen lehetőség a rendszer tesztelésére, és az oktatásirányítás legyen nyitott — a tapasztalatok fényében — a módosításra, vagy akár az alapoktól való újratervezésre is.

A Belügyminisztérium 2023. augusztusi tanévnyitóján azt ígérték, hogy az ősz folyamán megjelenik a TÉR-t szabályozó rendelet. Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár pedig azt nyilatkozta, hogy: az elkövetkező évre tesztévként tekintünk – anyagi vonzata még nem lesz a teljesítményértékelésnek, és arra is készek vagyunk, hogy a pilotév végén – vagyis jövő nyáron – újabb módosításokat eszközöljünk. A rendelet nem jelent meg ősszel, így nem volt pilotév, és így, tapasztalatok híján, nyáron nem lesz finomhangolás sem.

A 2022/2023-as tanév végén néhány iskolában sor került a TÉR tesztelésére, ugyanakkor ennek eredményéről semmilyen hivatalos és nyilvános beszámoló nem készült.

Ezek alapján joggal merül fel a pedagógusokban a kétely, hogy az első “tétre menő” év után lesz-e nyitottság az oktatásirányításban az érdemi egyeztetésre és a rendszer módosítására.

2. Mennyiség vagy minőség, többletjuttatás vagy jutalom? – erkölcsi problémák

Az értékelésben minőségi, eredményességi (pl. innovatív módszerek alkalmazása), adminisztratív és mennyiségi (pluszfeladatok) szempontok keverednek. A legnagyobb problémának azt tartjuk, hogy pluszfeladatokért (korrepetálás, versenyfelkészítés, tanórán kívüli tevékenységek stb.) nem járna normatív és kiszámítható finanszírozás, hanem csak esetleg és utólag (a következő tanévben) járhat érte többletjuttatás. Ez nem motivál, nem kiszámítható és nem erkölcsös. Ha valaki többet dolgozik, plusz feladatot vállal, azért járjon kiszámítható többletjuttatás. A teljesítményértékelésnek pedig a minőségi munkavégzés jutalmazásában legyen szerepe.

Fontos azt is megjegyezni, hogy a TÉR az egyes pedagógusokat értékeli és nem a tantestületet. Pedig a tantestület csapatként dolgozik a diákok sikeréért. A sikerek közösek. A javasolt rendszer nem teszi érdekeltté a pedagógusokat az együttműködésben, a közös munkában. Hiba, hogy a TÉR a pedagógiai munka ezen dimenzióját teljes mértékben figyelmen kívül hagyja.

Kérdéseink

1. Kutatás és visszamérés

• Van-e kutatás arról, hogy jelenleg milyen a munkavégzés minősége?
• Milyen kutatások állnak rendelkezésre, hogy ez a rendszer hatékonyan növeli a minőségi munkavégzést?
• Milyen kutatások állnak rendelkezésre, hogy ez a rendszer a gyerekek javára fog válni?

• Ki és milyen indikátorok mentén fogja értékelni a teljesítményértékelési rendszer hatékonyságát?

2. Biztosítva lesznek a szükséges emberi erőforrások és az értékelést támogató képzés?

A rendszer nagy mértékben támaszkodik az intézményvezetők, a helyetteseik és a munkaközösség-vezetők munkájára. Tapasztalat alapján egy fő értékeléséhez tanévenként minimum 10 óra szükséges (2 óralátogatás, 2 óramegbeszélés, egy bemeneti beszélgetés, egy kimeneti beszélgetés, 2 óra adminisztráció, 2 óra dokumentumellenőrzés), melynek tisztességes elvégzéséhez plusz órakedvezmény, képzés és esetmegbeszélés / szupervízió szükséges. Ráadásul az óralátogatást és óramegbeszélést optimális esetben több ember végzi.

3. Biztosítva lesz plusz bértömeg a többletjuttatásokhoz?

A TÉR alapelve, hogy legyen lehetőség (…) bérezési differenciálásra az értékelés eredménye alapján, elsősorban ösztönző-motiváló jelleggel. Amennyiben ehhez nem biztosítja az állam a szükséges plusz bértömeget, akkor a TÉR kiüresedik, hitelét veszti és ugyanarra a sorsra jut, mint az önértékelés (BECS) és a minősítési rendszer, amelyek jó gondolatokon alapultak (önértékelés, szakmai életút tudatos tervezése / megélése, önreflexió stb.), de nem megfelelően lettek bevezetve.

Javaslataink – Hogyan lehetne jobb?

• Megfelelő előkészítés után elfogadja a pedagógustársadalom.
• Elsősorban a tantermi munka minőségét premizálja (ld.: dr. Fűzi Beatrix kutatásai).
• Rendelkezésre állnak a megfelelő személyi és anyagi erőforrások.
• Nem hat az együttműködés ellen.
• Nem rettenti el túlbürokratizálással a kreatívabb pedagógusokat.

Összegzés

Mind a mindennapos testnevelést érintő módosításra, mind a TÉR bevezetésére ráillik Klebelsberg Kunó gondolata: A reformok szükségesek és kikerülhetetlenek, azonban csupán jól átgondolt és hosszú időn át kipróbált reformok, melyeket nem kell rövidesen bevezetésük után ismét megváltoztatni.

Különösen akkor kell erre odafigyelni, ha a reformok érintettjei a gyermekek. Óriási felelősség ez, amelyben szívesen osztozunk a köznevelési rendszer vezetőivel, amennyiben nyitottak rá.

Budapest, 2024. május 5.

A Küldetés elnöksége