A bértárgyalások időszakában az egyik leggyakrabban használt kifejezés a “reálbér”.
A szakszervezetek egyik kiemelt célja szokott lenni, hogy a munkavállalók számára reálbér növekedést érjenek el a bérről szóló egyeztetések során.
Bár sokszor halljuk és sokszor használjuk a hétköznapokban is ezt a kifejezést, hogy „reálbér”, nem árt, ha pontosan tudjuk, hogy mit jelent a reálbér, és milyen jelenségek vannak/lehetnek mögötte.
A reálbér fogalma
A reálbér azt jelenti konyha nyelvre lefordítva, hogy “a bér azon értéke, amennyit vásárolni lehet belőle”.
A reálbér definícóját a nominálbérhez szokták viszonyítani, így azzal is érdemes tisztában lenni, hogy mi a nominálbér: a nominálbér a munka pénzben kifejezett értéke.
A reálbér viszont ugyanezen pénzösszeg vásárlóerejét jelenti.
A reálbér a nominálbér inflációval kiigazított szintjeként is értelmezhető, tehát a reálbér azt mutatja meg, hogy mennyi terméket és szolgáltatást lehet megvásárolni a munkabérből. A nominálbér és a reálbér sokszor kéz a kézben járnak, de ha a külső gazdasági körülmények nem kedvezőek, akkor bizony a nominálbér és a reálbér elválnak egymástól.
Azért fontos szétválasztani a két fogalmat, mert például lehet, hogy jól hangzik az, hogy emelkedik 100.000,- forinttal a fizetésünk (akár a nettóra is gondolhatunk itt), de közben annyit romlott a pénzt értéke az előző emelés óta, hogy az a 100.000,- forint az igazából az előző időszakhoz képest már csak 75.000,- forintnyi vásárlóerővel bír.
Önmagában a reálbér sem mond el mindent egy adott bérszintről, sokkal inkább a változása mibenléte, a reálbér változásának trendje az, ami beszédes számunkra.
A közgazdaságtanban a reálbér szokásos képlete: w/P, ahol a “w” az egységnyi (pl. egy óra) munkáért pénzben kifizetett bér, míg a “P” az árszínvonalat jelenti.
Mit jelent az, hogy árszínvonal?
Az árszínvonal közgazdaságtani értelemben az összes termék és szolgáltatás átlagos árát fejezi ki. Az átlagár jellemzően nem egyszerű átlagként, hanem a mennyiséggel súlyozott átlagként van kiszámolva. Ez azt jelenti, hogy az árszínvonalban nagyobb hangsúlyt kapnak azon termékek és szolgáltatások árai, melyekből nagyobb mennyiség kerül értékesítésre a gazdaságban.
Az árszínvonal megállapítása segít abban, hogy összehasonlításokat végezhessünk.
Ha a vizsgált időszakban az árszínvonal növekszik, azaz az átlagár emelkedik, akkor inflációról beszélünk.
Ha a vizsgált időszakban az árszínvonal csökken, azaz az átlagár csökken, akkor deflációról beszélünk.
Az árszínvonal mérésének egyik legismertebb módja a fogyasztói árindex (CPI, consumer price index), mely a lakossági fogyasztást figyelembe véve mutatja az árszínvonal változását.
Infláció
Az árszínvonal növekedésének mértéke az infláció, a csökkenés pedig a defláció. Az infláció a pénz vásárlóerejének folyamatos csökkenését, az árak, árszínvonal folyamatos emelkedését jelenti. Az inflációt pénzromlásnak is nevezik. Az inflációt megkülönböztetjük az árszínvonal változásának mértéke alapján:
- évi 3% alatti drágulás esetén kúszó infláció (creeping inflation)
- évi 3-10% közötti drágulás esetén lépegető infláció (walking inflation)
- évi 10%-ot meghaladó drágulás esetén vágtató infláció (jumping vagy galloping inflation)
- havi 50%-ot meghaladó drágulás esetén hiperinfláció (hyperinflation) (forrás: Elemzésközpont)
Az infláció egyik oka a pénzmennyiség növekedése. Jegybank monetáris politikája eszközeként szabályozhatja a gazdaságban lévő pénzmennyiség mértékét, amely az inflációra közvetlen hatással van. A növekvő pénzmennyiség a gazdaságban inflációt gerjeszt, a csökkenő pénzmennyiség pedig ellentétes hatást vált ki.
Hogyan befolyásolja az infláció a reálbéreket?
Az infláció közvetlenül befolyásolja a reálbéreket, ezért amikor fokozott az inflációs nyomás, akkor általában a bértárgyalásokon is feszültebb a hangulat.
Ha az infláció növekszik, az azt jelenti, hogy az árak emelkednek, ami csökkenti a munkabér vásárlóerejét, tehát a reálbér csökken. Más szóval, ugyanannyi pénzből egyre kevesebb terméket és szolgáltatást lehet megvásárolni.
Az infláció és a vele együtt járó reálbér csökkenés negatív hatással van az életszínvonalra és ez fokozza az emberek elégedetlenségét.
A helyzet megfelelő kezelése érdekében fontos, hogy tisztában legyünk az infláció okaival, működésével és a pénzromlás mértékét befolyásoló tényezőkkel.
Ugyanakkor, ha az infláció mérséklődik, az kedvező hatást gyakorolhat a reálbérekre. Például, ha a bérek emelkedése meghaladja az inflációs rátát, akkor a reálbérek növekedhetnek.
Ez azt jelenti, hogy a munkabér vásárlóereje növekszik, tehát több terméket és szolgáltatást lehet megvásárolni ugyanannyi pénzből.
Alapvetően minden munkavállalónak az a saját egyéni érdeke, hogy a reálbére mindenképp növekedjen, így a szakszervezetek is fontos céljuknak ezt tekintik a bértárgyalásokon, de ha ezt nem is lehet kiharcolni, arra mindenképp érdemes törekedni, hogy a reálbér semmiképp se csökkenjen, hiszen az életszínvonal romlást jelent.
Milyen hatása van a reálbérekre, ha a béremelkedés megegyezik az inflációval?
Ha a béremelkedés megegyezik az inflációval, akkor a reálbér lényegében változatlan marad. Ez azt jelenti, hogy a munkabér vásárlóereje nem változik, tehát ugyanannyi terméket és szolgáltatást lehet megvásárolni ugyanannyi pénzből.
Az infláció és az árszínvonal számítása ugyanakkor rendkívül bonyolult és összetett rendszert alkot, így könnyen előfordulhat, hogy egyéni esetekben mégiscsak reálbér kereset csökkenés valósul meg akkor is, ha egyébként a bérnövekedés mértéke megegyezik az inflációval – ez azért van, mert bármennyire is ki lehet számolni tudományosan az árszínvonalat, az egyéni fogyasztói kosár kifejezetten speciálisan állhat össze.
Természetesen a szervezett munkavállalói érdekérvényesítés nem térhet ki minden egyén sajátos helyzetére külön, de a bértárgyaláson törekedhetnek arra a képviselők, hogy minél nagyobb felületen fedjék le a munkavállalói igényeket.
Fontos megjegyezni, hogy a béremelkedés és az infláció közötti egyensúlyozás egyébként is nagy kihívásokat támaszt a gazdaságban. Bár a béremelkedés ösztönzi a keresletet (ami jó a vállalkozásoknak), az egyensúly fontos.
A pénzpiaci szereplők és vállalatok szempontjából a stabil és lassú béremelkedés az ideális, mivel túl gyors emelkedés esetén összeomolhatnak a nyereségek, ami befolyásolja a befektetőket és a vállalati likviditást.
Ezt figyelembe kell venni a bértárgyalásoknál is, hogy nyer-nyer helyzet alakuljon ki a tárgyaló felek – munkáltatók és munkavállalók – között.
Milyen tényezők határozzák meg a reálbéreket?
A reálbéreket számos tényező határozza meg, beleértve, de nem kizárólag:
- Infláció: Az infláció mértéke közvetlenül befolyásolja a reálbéreket. Ha az infláció magas, a nominális bérek vásárlóereje csökken. 2022-2023-ban ezt rengetetg munkavállaló érezhette a saját bőrén.
- Nominális bérek: A nominális bérek emelkedése növelheti a reálbéreket, feltéve, hogy az infláció mértéke nem növekszik ugyanolyan gyorsan.
- Termelési tényezők: A termelési tényezők, mint például a munkaerő, a tőke és a föld, szintén befolyásolják a reálbéreket. Például, ha a munkaerő termelékenysége magas, akkor a bérek emelkedhetnek, ami növelheti a reálbéreket. A nagy szakszervezeti múlttal rendelkező országokban a bértárgyalásokon megjelennek a hatékonysági és eredményességi kérdések is, így a növekvő bérekért a vállalat növekvő termelékenységet várhat el.
- Gazdasági növekedés: A gyors gazdasági növekedés és az erős munkaerő-kereslet következtében jelentős reálbér-emelkedés következhet be. Ez konjunktúrában könnyű feladat, recesszióban viszont kínkeserves.
- Munkaerőpiaci körülmények: A munkaerőpiaci körülmények, mint például a munkanélküliség mértéke, a munkaerő kínálata és kereslete, valamint a munkaerő képzettsége, szintén befolyásolhatják a reálbéreket.
Ezek a tényezők összetett módon hatnak egymásra, és együttesen határozzák meg a reálbérek szintjét.
Hogyan befolyásolják a béremelések az inflációt?
A béremelések befolyásolhatják az inflációt, több módon is:
- Keresleti oldali infláció: Ha a bérek emelkednek, a munkavállalóknak több pénzük van, amit elköltve növelik a termékek és szolgáltatások iránti keresletet. Ha a kereslet meghaladja a kínálatot, az árak emelkedhetnek, ami inflációt okoz.
- Költségvetési infláció: A béremelések növelhetik a vállalatok költségeit. Ha a vállalatok ezt a költségnövekedést átterhelik a fogyasztókra az árak emelésével, az inflációt okozhat.
- Bér-ár spirál: Egy olyan helyzet, amikor a béremelések inflációt okoznak, ami további béremeléseket indokol, ami még több inflációt generál. Ez a spirál akkor történik, amikor a munkavállalók és a munkaadók egyaránt próbálnak lépést tartani az inflációval.
Fontos megjegyezni, hogy a béremelések és az infláció közötti kapcsolat bonyolult, és számos más gazdasági tényező is befolyásolja. Például a monetáris politika, a gazdasági növekedés mértéke, a munkanélküliség szintje és a kereslet-kínálati viszonyok mind hozzájárulnak az infláció alakulásához.
Mit tehetnek a szakszervezetek az infláció reálbért csökkentő hatása ellen?
A szakszervezetek több módon is felléphetnek az infláció ellen:
- Béremelési követelések: A szakszervezetek képesek inflációkövető béremeléseket követelni a munkáltatóktól, hogy a munkavállalók vásárlóereje ne csökkenjen.
- Bérmegállapodások felülvizsgálata: A szakszervezetek felülvizsgálhatják a bérmegállapodásokat, és további kompenzációkat kérhetnek, ha az infláció meghaladja a korábban aláírt emeléseket.
- Nyomásgyakorlás a kormányzatra: A szakszervezetek nyomást gyakorolhatnak a kormányzatra az infláció kezelése érdekében, például a minimálbér emelésével.
- Tárgyalások a munkáltatókkal: A szakszervezetek tárgyalhatnak a munkáltatókkal a béremelések ütemezéséről és mértékéről, hogy a munkavállalók reálbére ne csökkenjen.
Mit tehetnek a szakszervezetek a reálbér növekedésért?
A szakszervezetek több módon is hozzájárulhatnak a reálbér növekedéséhez:
- Béremelési követelések: A szakszervezetek képesek béremeléseket követelni a munkáltatóktól, amelyek segíthetnek a reálbérek növelésében.
- Nyomásgyakorlás a kormányzatra: A szakszervezetek nyomást gyakorolhatnak a kormányzatra a munkajogi törvények és a minimálbér emelése érdekében.
- Tárgyalások a munkáltatókkal: A szakszervezetek tárgyalhatnak a munkáltatókkal a munkaszerződésekben foglalt bérek és juttatások ügyében.
- Lakhatási kérdések: A szakszervezetek részt vehetnek a lakhatási politika alakításában, mivel a lakhatási költségek összefüggenek a bérekkel és munkakörülményekkel.
- Oktatás és képzés: A szakszervezetek képzéseket és oktatási programokat szervezhetnek a munkavállalók számára, hogy növeljék értéküket a munkaerőpiacon, ami hozzájárulhat a magasabb bérekhez.
Fontos megjegyezni, hogy a szakszervezetek hatékonysága a munkaerőpiaci körülményektől és a szakszervezeti jogoktól függ.
A szakszervezeteknek aktívan részt kell venniük a munkaerőpiaci politikák alakításában és a munkavállalói jogok védelmében.
Felhasznált források:
https://creditline.hu/penzugyi-fogalmak/dezinflacio-es-deflacio/
https://elemzeskozpont.hu/inflacio-mit-jelent-hatasai-szamitasa-magyarazat
https://biztosdontes.hu/inflacio
https://hrmaster.hu/blog/inflaciokoveto-beremelest-szeretne-megmondjuk-mit-tehet
https://24.hu/fn/gazdasag/2022/09/14/realber-inflacio-minimalber-maszsz/
